Egy lehetséges ars poetica
Mocskosnak mocskos, tisztának meg tiszta,
mert kényre-kedvre kiforgatható,
nem lelhetsz benne gyógyszert kínjaidra,
isten vagy ördög eszköze a szó,
egyként szolgálja életed, halálod,
nem hagy el téged, sem hóhérodat,
segít, hogy elmondd legsajátabb álmod,
segít, hogy téged káromoljanak,
méz csurranása, varjak károgása,
anyád emlője, gyilkosod keze,
akármit elművelhetnek vele,
jó a szülésre, jó az elmúlásra,
pusztít, ha kell, és feltámaszt, ha kell…
Igaz lesz ő is, míg igaz leszel!
A verset 1988 áprilisában közölte az Igaz Szó. Kötetben 1989-ben jelent meg, Magyarországon (Markó Béla: Mindenki autóbusza).
„Korabeli” ismertetése:
Az erdélyi magyar irodalom harmadik Forrás-nemzedékéhez tartozó költő első magyarországi verseskötete – Markó Béla nyolcadik könyve – száz szonettet tartalmaz. Markó a világirodalomnak ezt az ősi, zárt formáját az avantgárd felfrissült eszköztárának segítségével töltötte meg új tartalmakkal. Így lett a szonett – Virág Benedek hangzatkája, Kazinczy csengő dala, a nyugatosok kristályformája – Markó kezében a veszélyeztetett egyéni és közösségi lét új műfaja, az önvédelem metaforája is.
A költő a kötetéhez írott előszavában, amelyet „korszerűtlen kiáltványnak” nevez, bevallja:
„Szeretnék végre hasonlítani, de nem a korhoz, hanem a vonatablakból megpillantott dombokhoz, hegyekhez, folyókhoz… A vonatfülke is szonett. A meztelen női test is szonett. A madárfészek is szonett… Minden, ami zárt, ami körülhatárolható, ami különválasztható. Minden hely, ahol élni kell. Nem szeretem a szonettet. A szabadságot szeretem.”
Markó mer korszerűtlen lenni: új könyvében a klasszikus műforma szimbolikus zártsága azokat az értékeket is óvja, amiknek védelmére az irodalom nem mindig képes.