De koldus hortyog bérház huzatában.
Lépcsőkre dől. Jó cúgja van neki. Nem kéreget. Már nem szakad tovább.
Nincs semmi gond: jólétre szenderül.
Elforgolódik nyájmeleg szemétben.
Kiismerhetetlenül könnyűkezű, ugyanakkor utánozhatatlanul találékony formaművész, aki a vers legkülönbözőbb alakzataiban, a versbeszédben, a rímekben, a vers a legvégsőkig vitt költészetesítésében és a formák közé szorított szöveg élettel megtöltésében nem ismert lehetetlent vagy megoldhatatlant.
"A város szellemi arculatában ma már szervesen ott van Kovács András Ferenc költészete is, az ő versei is részét képezik annak a láthatatlan Kultúrpalotának, amely a valóságos mellett ugyancsak meghatározza Marosvásárhely szellemi látképét.”
A 2019-es ETV-interjú, az interjú legvége András lágy, mindenen túlmutató meleg mosolyával: „Ábrahám fiam pedig hatéves. Ő… örülök… Attól boldog vagyok. Ez a boldogság legbiztosabb bástyája, Ábriska.”
Soha nem adta meg magát semmilyen ideológiának, noha szubjektivitása szeszélyesen működött, és ez újabb vitákhoz vezetett. Elkeserítette, ami az utóbbi időben történt, de azt hiszem, ez csak még jobban elsötétítette: a sötétség korábban, más okból kezdődött.
„S lehull az alkony, mint egy nyaktiló...“ Ízlelgetem a sort, amely talán önmagában, a többi, idetolakodó gyönyörű kép nélkül is a hiteles költői tehetség elegendő ismérve lehetne. És a tragikumé, amely az első pillantásra játékos versvilág mögött van.
Lehettem volna bármi más: színész, karmester… Üsse kő – esetleg festő, űrhajós, költő vagy lepke-kergető!
Minden lehettem volna hát, de én lettem – bolond dolog, hogy egy tudósra, vagy talán egy tengerészre gondolok…
Lírája sok mindenről szól természetesen, szerelemről, halálról, lázadásról, szépségről, mint egyébként mindenütt a világon a költészet, de ha egyetlen szóval kellene meghatároznunk, azt mondanánk: elsősorban az identitásról.
"Madonna megváltoztatta a világ kultúr- és társadalomtörténetét és kitágította a határokat. Norman Mailer már 1994-ben azt mondta róla, hogy ő a legnagyobb élő női művész."
sok dolga van a teremtőnek / mindenkivel ő sem törődhet / messzi a csillag / mindenüvé nem világíthat // megértjük persze mit tehetnénk /
de oly sötétek az esték / s a szeretetnek / hiánya nagyon dideregtet
Ez a weboldal sütiket használ az Ön élményének javítása érdekében, miközben Ön a webhelyen navigál. Ezek közül a szükség szerint kategorizált sütiket az Ön böngészője tárolja, mivel ezek nélkülözhetetlenek a weboldal alapvető funkcióinak működéséhez. Harmadik féltől származó sütiket is használunk, amelyek segítenek elemezni és megérteni, hogyan használja ezt a weboldalt. Ezeket a sütiket csak az Ön beleegyezésével tároljuk a böngészőben. Önnek lehetősége van ezekről a sütikről is lemondani. De ezeknek a sütiknek a lemondása befolyásolhatja böngészési élményét.
A szükséges sütik elengedhetetlenek a weboldal megfelelő működéséhez. Ez a kategória csak olyan sütiket tartalmaz, amelyek biztosítják a webhely alapvető funkcióit és biztonsági jellemzőit. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
Azokat a cookie-kat, amelyek nem feltétlenül szükségesek a weboldal működéséhez, és amelyeket kifejezetten a felhasználói személyes adatok gyűjtésére használnak elemzéssel, hirdetésekkel vagy más beágyazott tartalmakkal, nem szükséges cookie-knak nevezzük. A sütik webhelyen történő futtatása előtt kötelező beszerezni a felhasználói hozzájárulást.