Kovács András Ferenc: Eastern Still Life

Kovács András Ferenc: Eastern Still Life
De koldus hortyog bérház huzatában. Lépcsőkre dől. Jó cúgja van neki. Nem kéreget. Már nem szakad tovább. Nincs semmi gond: jólétre szenderül. Elforgolódik nyájmeleg szemétben.

Csuhai István: Kovács András Ferenc halálára

Csuhai István: Kovács András Ferenc halálára
Kiismerhetetlenül könnyűkezű, ugyanakkor utánozhatatlanul találékony formaművész, aki a vers legkülönbözőbb alakzataiban, a versbeszédben, a rímekben, a vers a legvégsőkig vitt költészetesítésében és a formák közé szorított szöveg élettel megtöltésében nem ismert lehetetlent vagy megoldhatatlant.

Meghalt Kovács András Ferenc költő

Meghalt Kovács András Ferenc költő
"A város szellemi arculatában ma már szervesen ott van Kovács András Ferenc költészete is, az ő versei is részét képezik annak a láthatatlan Kultúrpalotának, amely a valóságos mellett ugyancsak meghatározza Marosvásárhely szellemi látképét.”

Demény Péter: Végleg hazatért – Kovács András Ferenc halálára

Demény Péter: Végleg hazatért – Kovács András Ferenc halálára
Soha nem adta meg magát semmilyen ideológiának, noha szubjektivitása szeszélyesen működött, és ez újabb vitákhoz vezetett. Elkeserítette, ami az utóbbi időben történt, de azt hiszem, ez csak még jobban elsötétítette: a sötétség korábban, más okból kezdődött.

Cs. Gyimesi Éva: A rejtőzködő lírikus

Cs. Gyimesi Éva: A rejtőzködő lírikus
„S lehull az alkony, mint egy nyaktiló...“ Ízlelgetem a sort, amely talán önmagában, a többi, idetolakodó gyönyörű kép nélkül is a hiteles költői tehetség elegendő ismérve lehetne. És a tragikumé, amely az első pillantásra játékos versvilág mögött van.

Kovács András Ferenc: Gyermekversek

Kovács András Ferenc: Gyermekversek
Lehettem volna bármi más: színész, karmester… Üsse kő – esetleg festő, űrhajós, költő vagy lepke-kergető! Minden lehettem volna hát, de én lettem – bolond dolog, hogy egy tudósra, vagy talán egy tengerészre gondolok…

Kányádi Sándor: Isten háta mögött

Kányádi Sándor: Isten háta mögött
sok dolga van a teremtőnek / mindenkivel ő sem törődhet / messzi a csillag / mindenüvé nem világíthat // megértjük persze mit tehetnénk / de oly sötétek az esték / s a szeretetnek / hiánya nagyon dideregtet