VERS/ZENE – Oldal 3

Demény Péter: Dúdolni vadul – Kántor Péter két versével

A kis dolgokkal fogom kezdeni, / fokozatosan haladok / a kis dolgoktól a nagy dolgok felé, / annyit iszom, amennyi jólesik, nem többet, / nem izgulok, nem idegeskedem, / nem vigyorgok fölöslegesen, / nem esem depresszióba...

Székely Ervin: A Mihály István – Csutak István szerzőpáros bemutatkozásáról

Az Apokrif-apokalipszis, a Miért ne legyek dromedár, valamint a Molto vivace című megzenésített versek elérhetők a Youtube-on és a Spotify-on is, ajánlom, hallgassák őket meg akár többször is, nem mindennapi élményben lesz részük.

Vörösmarty Mihály: Az emberek; A vén cigány

Az ember fáj a földnek; oly sok Harc - s békeév után A testvérgyűlölési átok Virágzik homlokán; S midőn azt hinnők, hogy tanúl, Nagyobb bűnt forral álnokúl. Az emberfaj sárkányfog-vetemény: Nincsen remény! nincsen remény!

Parti Nagy Lajos: a kérdőjel háta

túl a szagtalan leeső morzsán, szolgatempón, nehézkedési gyávaságon, előbb vagy utóbb, noha már mindig utóbb van, el lesznek kergetődve, s te majd tétován utálni fogod őket, kutya a vizet, ahogy magunkat is, akik itt éltünk legyökerezve

Körmendy Zsuzsa: A harmincnyolcadik év

Valaki idejött a keleti blokkba, hogy énekeljen nekünk. Hogy minket énekeljen nekünk, és fölemelje a lelkünket. Soha nagyobb szükségünk nem volt rá. 1986. július 27-én a Queen Budapesten koncertezett. Gesztusértékű volt a vendéglátók nyelvén előadott dal.

Körmendy Zsuzsanna: A harmincnyolcadik év

Mintha maga a tavasz mondaná, hogy tavasz, mintha maga a szél mondaná, hogy szél, mintha maga a virág mondaná, hogy virág, és így tovább, azt hiszem, ide kellene eljutni mindannyiunknak...

Markó Béla: Költők koszorúja – Mesterszonett

Az ég derül? Hisz egyre több a felhő, / s ha a vigasság napja mégis eljő, / kié leszen? Ó, mondd, míg elhiszed, // hogy a miénk! Talán kétségbeesve, / de adj erőt s hitet mindenkinek, / hogy verseidnek ritmusát kövesse!

Szívbeszédek: Kelemen Hunor verse

Szemhéjam mögött valami remeg. Számban a mondatok megalvadnak. Én sohasem érkezem, csak folyton távozom, és persze álmodom, hogy érkezem. Hogy van cél és értelem.

Király László: Fény hull arcodra, édesem

Nem emeli ki a valóságos időből az elbeszélést, egyszerre engedi meg, hogy a történet az öreg tanító víziója, és egyszerre erősíti meg, hogy a fekete csuklyás köpenyben úton levő lovasok valóságosan voltak a JEL küldöttei.

Kinde Annamária: Tesszük és vesszük – előadja Csutak István

Mert nem változott csak az ülep a székben, / A fejekben ugyanaz lötyög, mint régen. / És tesszük és vesszük, mert hata.lom kéne, / És döntünk és azután úgy döntünk, hogy mégse... Alle Menschen werden Brüder, / Wo dein sanfter Flügel weilt.