Markó Béla: Autóbusz Kufsteinba (Interjú)

Markó Béla: Autóbusz Kufsteinba (Interjú)
Ott raboskodott Kazinczy Ferenc ezelőtt több mint kétszáz esztendővel, és hát ebből lett egy vers. Talán annak bizonyításaképpen is, hogy a költészet így vagy úgy, akár jól, akár rosszul, akár örömmel, akár keserűséggel, de állandóan ott van az életünkben.

Karinthy Frigyes: Kosztolányi, a szimbolista

Karinthy Frigyes: Kosztolányi, a szimbolista
Mint aki halkan belelépett Valamibe… s most tüszköl s fintorog Mint trombiták és roppant trombonok S a holdvilágnál szédelegve ferdül Nehéz boroktól és aranyló sertül Úgy lépek vissza mostan életembe...

Csutak István: Nemzeti rock – na, nehogymá’!

Csutak István: Nemzeti rock – na, nehogymá’!
Pedig az „egy ország két haza/két haza egy ország” dilemmája másokat is foglalkoztat – például a Moldáviában élő románokat. A vonatocska című dalban magyarokhoz nem méltó módon jelennek meg az iróniába, öniróniába rejtett gondolatok.

Vörösmarty Mihály: Az emberek; A vén cigány

Vörösmarty Mihály: Az emberek; A vén cigány
Az ember fáj a földnek; oly sok Harc - s békeév után A testvérgyűlölési átok Virágzik homlokán; S midőn azt hinnők, hogy tanúl, Nagyobb bűnt forral álnokúl. Az emberfaj sárkányfog-vetemény: Nincsen remény! nincsen remény! 

Parti Nagy Lajos: a kérdőjel háta

Parti Nagy Lajos: a kérdőjel háta
túl a szagtalan leeső morzsán, szolgatempón, nehézkedési gyávaságon, előbb vagy utóbb, noha már mindig utóbb van, el lesznek kergetődve, s te majd tétován utálni fogod őket, kutya a vizet, ahogy magunkat is, akik itt éltünk legyökerezve

Körmendy Zsuzsa: A harmincnyolcadik év

Körmendy Zsuzsa: A harmincnyolcadik év
Valaki idejött a keleti blokkba, hogy énekeljen nekünk. Hogy minket énekeljen nekünk, és fölemelje a lelkünket. Soha nagyobb szükségünk nem volt rá. 1986. július 27-én a Queen Budapesten koncertezett. Gesztusértékű volt a vendéglátók nyelvén előadott dal.

Körmendy Zsuzsanna: A harmincnyolcadik év

Körmendy Zsuzsanna: A harmincnyolcadik év
Mintha maga a tavasz mondaná, hogy tavasz, mintha maga a szél mondaná, hogy szél, mintha maga a virág mondaná, hogy virág, és így tovább, azt hiszem, ide kellene eljutni mindannyiunknak...

Markó Béla: Költők koszorúja – Mesterszonett

Markó Béla: Költők koszorúja – Mesterszonett
Az ég derül? Hisz egyre több a felhő, / s ha a vigasság napja mégis eljő, / kié leszen? Ó, mondd, míg elhiszed, // hogy a miénk! Talán kétségbeesve, / de adj erőt s hitet mindenkinek, / hogy verseidnek ritmusát kövesse!