VERS/ZENE

Nemes Nagy Ágnes, helyzetét tekintve, "között"-ember és költő. Ott van ő Erdély és Magyarország között (a szülők az első világháború elől menekülve költöztek a Partiumból Budapestre), béke és háború között, régi és új(nak készülő) világ között, írás és elhallgatás között...

Költészetét a kortárs elemzők – a költő nyilatkozataira is építve – az „objektív líra”, az új tárgyiasság vonulatához sorolják, és az ún. „klasszikus modernség” egyik kimagasló teljesítményét látják életművében.

Hát elkergettem ezt az évet is,
hónak öltözve most megy éppen el.
Tudom, hogy vagy, csak nem velem, nem itt,
de minden rendben mégis: létezel...

"Sokszor szerettem volna nekik odakiáltani, mikor a nagy kurázsinkat magasztalták és félelmetes harckészségünkről dithirambusokat zengtek: szemfényvesztés az egész! Ti azt hiszitek, hogy én vad oroszlán vagyok, pedig én csak Zuboly vagyok, a takács!"

"... elhiteti velünk, hogy egyszerű érzelmet közöl, de közben tudatunk, féltudatunk olyan mezőit érinti fényeivel, árnyaival, amelyekről ugyancsak nehéz volna racionálisan értekezn."

Az orosz Wikipédiából kiderült: nem népdal-eredetű, nem is cári idők romáca; szövegírója egyértelműen ismert (Iszakovszkij), az elterjedt muzsika hangszerelője pedig az ugyancsak ismert Blantyer...

Az eredeti szimplista, statikus Az Ősz helyett Kazinczy A közelítő tél címet javasolja. Telitalálat! Ugyanis e cím egy olyan vers élére kerül, amelynek képi anyagában benne foglaltatik az időnek az az örök, romantikus sodrása, amely a tavasz-nyár díszeit görgeti maga előtt a megsemmisülés felé.

Pestről összesen tizenkét barát, tisztelgő utazott le a temetésre. Illyés Gyula, a nagy ifjúkori barát, és Kozmutza Flóra, a nagy szerelem nem tette tiszteletét, mert bár tagadták, mindenki tudta, hogy ők '37 nyarától már egy párt alkottak...

„A Házsongárdi kalauz című vers ‒ az egyéni elmúlás szemléletes képét nyújtva mindvégig ‒ zárlatában az individuális beállítás nyelvtani egyes számát úgy tudja a közösségi általánosság többes számának tájékozódási horizontjára átemelni, hogy igazsága, érvényessége történetfilozófiaivá szilárdul.”