VERS/ZENE

Ionesco belőle, Urmuzból lépett ki, belőle indult. Az ő objektíven abszurd környező világából hersent fel Tristan Tzara. Az ő kalapjából röpült ki a román szürrealizmus: Geo Bogza, Gheorghe Dinu, Ion Călugăru, Saşa Pană, M. Blecher, majd meg Gellu Naum és Virgil Teodorescu.

Egy bukaresti közkertben vetett véget életének negyvenéves korában, csak azért, hogy bebizonyítsa, hogy a saját életünk kioltása csak a létezés egyik banális cselekedete. Véleményünk szerint unalmában.

De ettől borzongató ez a klasszikus vers, az unokáimnak is kedvence, mindig ezt választják, amikor házi feladatnak Pilinszky-vers megtanulása van feladva.

Pihenhetünk, élettől-, bűntől-, örömtől -szabadultak föld alatti súlytalanságban / Ne putem odihni în fine, cei eliberați de păcat, de bucurii, de viață, în starea de imponderabilitate subpământeană

Emberhang kellene, az kellene, / amit utálok. Amire példa nincs, s mire / már nem lesz mentség. Kiáltanom kell, / tornyomban nincsen már harang, / várom hát, hogy a kagylóban, ott az / ajtó mellett, szelíd csengetés után / megszólal a hang.

Míg az országgyülés ott fenn, / Mint szokása régóta, / Csak beszélt nagy sikeretlen: / Itt megkondult az óra! // Tettre, ifjak, tettre végre, / Verjük le a lakatot, / Mit sajtónkra, e szentségre, / Istentelen kéz rakott. 

A Plaisir d'amour című népszerű francia szerelmes dalt 1784-ben Jean-Paul-Égide Martini francia szerző komponálta. A populáris kultúrában Elvis Presley Can't Help Falling in Love (1961) és a My God Loves Me 20. századi keresztény himnusz dallamai ezen alapulnak.

Herceg, a harcot jobb feladnod, gazokban úgysem tenne kárt… Itt élned-halnod, mondd, maradt ok? Miután minden fejreállt?

Egy, kettő, három, négy, Chamberlain, gyere táncolni velem. - Hát így. Szép lett volna, érdekes lett volna, felemelő lett volna. Máris túlságosan, ijesztően mélyek a sebek.