VERS/ZENE

Il parla à la terre, / Parla à la lumière. / La terre lui cria: / „Je ne te connais pas.”
Beszélt, beszélt a földhöz, / Beszélt a fényözönhöz, / A föld neki így felelt meg: / „Én téged nem ismerlek.”

VÉDTELEN VAGY A VERSBEN,
VALAMI TISZTÁN MÁS ÁLLAPOTBAN.
MINDENTŐL MESSZE, MINDEN KÖZEPÉBEN.
BÁRMI ELÉRHET HOZZÁD, MEGTÁMADHAT.
LEGELÉBB A KÖLTŐ.

când aveam piesa nu aveam decorul / avem decorul ne lipseşte piesa / ce rege se mai culcă azi cu fie-sa / pentru ca să se lamenteze corul?

ha drámánk van, hát hibádzik a díszlet, / ha díszletünk van, a drámánk hibádzik – / saját lánya ma mely királynak pázsit / hogy a kórus szakassza meg a szívet?

Progresszívek és internacionalisták, Verhaeren, Maeterlinck és társaik a német és francia kultúra szellemi egységében írták könyveiket. A német invázió e költőktől a saját művüket rabolta el…

"Nagy hang, törött lélek, fájdalmas élet az övé, tehetségét a mai napig szeretem. Szíven üt, amit a dalunkról mond, leginkább azért, mert értem, mit érez, és igaza is van. De azért egy napon még meggondolhatja. Meggondolhatjuk."

Egy kis alföldi faluban, Kiskőrösön egy parasztházban, amely semmiben sem különbözött az ország ezer meg ezer parasztházától, egy kicsi, feketehajú asszony fölkiált, vajúdik. Szlovákul jajong. Napközben rendesen magyarul beszél, de az ima és a sírás gyermekkora szavait szakítja föl benne.

Hogy Petőfi nem volt vallásos a szó általános értelmében, annak csak az lehet a magyarázata, hogy vallási energiáit transzponálta valami másra, vagyis hogy a maga módján volt vallásos. Petőfi vallásossága a szabadság imádata volt.

"... lekísértem / a Trabantig, amely ott sárgállott a nyári / napsütésben, mutatta, hogy éppen / rászállt egy légy a csomagtartó fedelére, / és abban a helyben felfordult, ez ilyen, / nézett rám nevetve..."

Annyi kínkeserves készülődés, bujkálás, nyomás, kerülőutak fáradalmainak végigszenvedése után, íme, a mutatvány, amire készülődtünk, egy pillanatig tart, nem is valódi, talán eszmei síkon valósulhat meg csak.

Nemes Nagy Ágnes, helyzetét tekintve, "között"-ember és költő. Ott van ő Erdély és Magyarország között (a szülők az első világháború elől menekülve költöztek a Partiumból Budapestre), béke és háború között, régi és új(nak készülő) világ között, írás és elhallgatás között...