VERS/ZENE

Karinthy Frigyes: Kosztolányi, a szimbolista

Mint aki halkan belelépett Valamibe… s most tüszköl s fintorog Mint trombiták és roppant trombonok S a holdvilágnál szédelegve ferdül Nehéz boroktól és aranyló sertül Úgy lépek vissza mostan életembe...

Csutak István: Nemzeti rock – na, nehogymá’!

Pedig az „egy ország két haza/két haza egy ország” dilemmája másokat is foglalkoztat – például a Moldáviában élő románokat. A vonatocska című dalban magyarokhoz nem méltó módon jelennek meg az iróniába, öniróniába rejtett gondolatok.

Demény Péter: Dúdolni vadul – Kántor Péter két versével

A kis dolgokkal fogom kezdeni, / fokozatosan haladok / a kis dolgoktól a nagy dolgok felé, / annyit iszom, amennyi jólesik, nem többet, / nem izgulok, nem idegeskedem, / nem vigyorgok fölöslegesen, / nem esem depresszióba...

Székely Ervin: A Mihály István – Csutak István szerzőpáros bemutatkozásáról

Az Apokrif-apokalipszis, a Miért ne legyek dromedár, valamint a Molto vivace című megzenésített versek elérhetők a Youtube-on és a Spotify-on is, ajánlom, hallgassák őket meg akár többször is, nem mindennapi élményben lesz részük.

Vörösmarty Mihály: Az emberek; A vén cigány

Az ember fáj a földnek; oly sok Harc - s békeév után A testvérgyűlölési átok Virágzik homlokán; S midőn azt hinnők, hogy tanúl, Nagyobb bűnt forral álnokúl. Az emberfaj sárkányfog-vetemény: Nincsen remény! nincsen remény!

Parti Nagy Lajos: a kérdőjel háta

túl a szagtalan leeső morzsán, szolgatempón, nehézkedési gyávaságon, előbb vagy utóbb, noha már mindig utóbb van, el lesznek kergetődve, s te majd tétován utálni fogod őket, kutya a vizet, ahogy magunkat is, akik itt éltünk legyökerezve

Körmendy Zsuzsa: A harmincnyolcadik év

Valaki idejött a keleti blokkba, hogy énekeljen nekünk. Hogy minket énekeljen nekünk, és fölemelje a lelkünket. Soha nagyobb szükségünk nem volt rá. 1986. július 27-én a Queen Budapesten koncertezett. Gesztusértékű volt a vendéglátók nyelvén előadott dal.