SZTORIKA

A professzor megtalálta a megoldást. Elsőként kedves feleségének, Arankának vázolta fel filccel, a konyha falára lelkesen. – Na akkor takarodsz innen, te félhülye, harmincöt évig elviseltelek, van pofád összefirkálni itt a konyhám falát, húzzál a lakásomból!

- Önnek olyan becsületes a képe, hogy öntől sohasem fognak kérdezni semmit - mondta a hölgy és át is adta a szőrtelenítőt. Leszállás után az Atyára kerül a sor a vámvizsgálatnál. - Van Önnek bármiféle vámköteles áruja? - kérdezi a vámtiszt. - A fejem búbjától a derekamig semmiféle elvámolni valóm sincs. - És deréktól lefele?

Nyilvánvaló volt, hogy az elefántok bármikor odébbállhatnának, hiszen a vékony kis kötél nem akadály egy ekkora állatnak. Valamilyen oknál fogva azonban mégsem mentek arrébb. Megkérdezte a közelben megpillantott gondozót...

- Na, az jó, be is írom a naptáramba… Ajjaj, hogy a macska rúgja meg! Mégsem jó a dátum! Nem lehetne valamikor máskor? A fiamékhoz kell mennem. Tudják, az unokám most ment iskolába, aztán segíteni kell nekik a ház körül.

Az első beteget egy órán belül megvizsgálják, azonnal elkészítik a röntgenfelvételt, kiértékelik, másnapra kitűzik az operáció idejét. Másnap aztán meg is műtik. A második beteg egy hétig vár míg bejut a körzeti orvoshoz.

A félig kopasz, őszes, igaz hogy magas, de kövér és ráncos arcú férfi láttán, gondoltam, túl öregnek látszik ahhoz hogy az osztálytársam lehetett volna.

Az ügyfélképviselőt azonban nem hagyta nyugton a dolog. Személyes kíváncsiságának kielégítésére egy kis privát kutatást végzett. Rájött, hogy bankjuk új ügyfele hatalmas vagyonnal rendelkezik.