AJÁNLÓ

Fénycsapda a víztükör. Olykor a nap, netán a hold is bele költözik.Titkokat sejtet a transzparencia, ismerős emlékképeket idéz a színek vibratója. A vízfelület „káprázó szemnek ezerszínű folt”, ahogy Dsida Jenő mondaná, s amint „emléke visszacsillog”, egyre inkább magához vonz a festmény erőtere.

Utolsó éveinek (mindössze harminchárom évet élt) festményei már-már tragikus látomások: a fényt az égről gyors iramban szorítják ki a felhők, a tócsa mindent elemésztő lápossá szélesül, az erdősűrűből foszforeszkálón villan egy fatörzs...

Ez a fotó pontban 2007. április 24-én készült, Stockholmban, és Karinthy Márton budapesti szinházi rendezőt ábrázolja, amint a svéd fővárost látogatva megpihent a királyi palota előtt.

Meg lehet nézni őket itt is. De látni csak a tájban lehet, abban a tájban, amelybe beleszületett. Oda valók ezek a szobrok a mármarosi táj zordon „architektúrájú" vidékére. Mindig oda is képzelem őket az avasi domboldalakra, a Visó völgyében kanyargó utak kereszteződéseire...