Ágoston Hugó: Fájdalom
Testvérem, a magyar meg az erdélyi valóság az úgy alakult, hogy – mi értjük, józanon is a paradoxont, a kegyetlen-vicces játékot a szavakkal –, ha élnél, nem bánnád, hogy meghaltál. Ha élnél, együtt siratnánk...
Liszt h-moll szonáta
“Annyira gyenge vagyok, hogy nem tudom megcsinálni.” – mondta az idősebbik. “Dehogyis nem, mondta húga, emlékezz csak a Katira, hogy egy csöpp ereje se volt már, mégis megcsinálta.” Hát, igen, az élet tele van kihívásokkal az utolsó pillanatig.
Magyar irodalmi Nobel-díj?
Néhány nappal a díj kihirdetése előtt tehát a legkisebb oddszot (11) Fosse éri (azaz ő a legnagyobb esélyes), utána rögtön 12-vel következik Krasznahorkai. Dobogós még (14-gyel) Gerald Murnane és Mircea Cartarescu.
Muhi Sándor: Jakobey Károly szatmári alkotásai 1.
Kevés olyan termékeny művészt ismerek, mint Jakobey Károly (1825, Kula - 1891, Budapest). Pesten és Bécsben tanult, oltárképeket, zsánerképeket és portrékat festett akadémikus stílusban. Egyházi tárgyú képei többnyire régi mesterek kompozícióinak átalakított, „átköltött” változatai.
„Gratulálok, ön elkövette a bűncselekményt” – Interjú Haraszti Miklóssal
1968-ban a csehszlovákiai szovjet és magyar bevonulás, a prágai tavasz elfojtása a hozzám hasonló marxisták számára is világossá tette, hogy a szocializmus javíthatatlan. Rádöbbentünk, hogy mindössze szabadok szeretnénk lenni. Elindultunk az úton a jó öreg liberalizmus felé.
„A túlélők vicsorgó agitprop színházat csinálnak” – Interjú Spiró Györggyel
A magyar színházzal csak azért van probléma, mert a hatvanas-kilencvenes évek között titokzatos okokból lett néhány remek társulat, és rossz látni a hanyatlást. De ahogy szoktuk, most is bele fogunk simulni a térség ócskaságába, érdemes erről Móricz Zsigmond feljegyzéseit olvasgatni.
Markó Béla: Kalapos forradalom
Holnap otthon dolgozom, mondták később a szerkesztőségben az írókollégák, amikor éppen írtak valamit. Megértettem, de én nem tudtam így mondani. A versírásba nem lehet beleizzadni. A regény más. Az tényleg olyan lehet, mint a favágás.
Dános Miklós: 1973 – Marosvásárhely, Színház tér 1
A tervező, Constantin Săvescu műépítész vezette munkacsoport tökéletesen megértette ezt. Kelemen Ferenc, az építő telepvezetője is. A vásárhelyiek zöme szintén. Csak mi, a padon üldögélők morgolódunk. Mert nekünk Lázár-kerti emlékeink vannak.
Ágopcsa Marianna: Emlék jelen időben
Meggörnyedten ülnek az alakok egymás mellett, a közös sors hatalmában, melyet mindegyiknek magára utaltan kell beteljesítenie. Az élet alkonyának csendje veszi körül őket, a megmásíthatatlan törvény legyőzöttjei.
Tizenöt éve nincs már velünk Csiki László
Mindegyre azt mondják: erdélyi magyar író vagyok. Időnként, miközben sokan a magyar irodalom és nemzet oszthatatlan egységéről beszélnek, megkísért a gondolat, hogy felveszem a zimbabwei állampolgárságot. Hadd lám, akkor minek neveznek?