„Kértem, hogy végezzenek tanulmányokat korunk e csúnya ideológiájáról, amely eltörli a különbségeket, és mindent egyformává tesz” – nyilatkozta nemrégiben egy vatikáni konferencián Ferenc pápa a gendertudományokról. Ebben sikerült közös nevezőre jutnia a magyar kormánnyal. „A gender – a marxizmus-leninizmushoz hasonlóan – inkább nevezhető ideológiának, mint tudománynak” – jelentette ki Rétvári Bence még 2017-ben, és később meg is szüntették az egyetemi gender szakot. Aki diplomát vagy doktori fokozatot akar szerezni gendertudományból, mehet Szerbiába, vagy megelégszik azzal, hogy mondjuk szociológusként foglalkozik a témával. Mi ez a görcsös riadalom? Nem mindannyiunk által megélt, létező jelenség, hogy a társadalom a nemek mellé meghatározott szerepeket, normákat rendel, amelyben sok más mellett hierarchikus viszony is kifejeződik?
Gregor Anikó szociológust, az ELTE egyetemi docensét kérdeztük az őrült idegenkedés okairól, a társadalmi nem kutatásának valós céljairól.
– Mi az alapvető tévedés a gendertudományokkal kapcsolatban, ami még egy Ferenc pápát is meg tud vezetni?
– A „genderelmélet” feltételezése – ő is erre hivatkozik –, és hogy a gender fogalma körül van egy homogén elméleti keret. Pedig attól függően, hogy irodalomtudóst, pszichológust, szociológust vagy kultúrakutatót kérdezünk, egészen más válaszokat kapunk. Ahogy a szociológiában a társadalmi jelenségek vizsgálatánál, a gender fogalma körül is egymással vitában álló irányzatok léteznek. Ha valaki egységes genderelméletről beszél, akkor valójában nem tudja, miről van szó.
– Önálló diszciplínaként beszélhetünk gendertudományról?
– Ez általában attól függ, milyen intézményesülési fokra jut el egy országban. Lehet-e diplomát, doktori fokozatot szerezni belőle. Tény, hogy nincs saját módszertana, ami egyértelműen önálló tudománnyá tenné. Legalább annyira táplálkozik a szociológiából, mint a közgazdaságtanból, gondoljunk csak a feminista közgazdaságtanra. Ha pedig az irodalomtudomány területén merül fel a genderrel kapcsolatos kérdés, annak az eszköztárát használja.
Itt inkább sajátos problematikáról van szó, a különböző nőiességek, férfiasságok közötti viszonylatokról. Hogy a nők és férfiak milyen kulturális szerepekben, kódokban jelennek meg a társadalomban, hogy milyen sokfajta módon lehet férfinak, nőnek lenni.
Ezek a jelenségek kerülnek a vizsgálat fókuszába, illetve azok az intézmények, amelyek az adott korban ráerősítenek az éppen létező kulturális kódokra, szerepekre. A mainstream társadalomtudományokban sokáig egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy ezt a kérdéskört vizsgálni kell. Már csak azért sem, mert hosszú ideig döntően férfiak művelték a tudományterületeket, a társadalmi hierarchiában alacsonyabb pozíciót elfoglaló nők nem tudták saját szemléletüket képviselni a megismerés során. Az ő tapasztalatuk ebben az értelemben kettős: egyszerre megfelelni a több hatalommal rendelkező csoportoktól rájuk rótt szerepeknek és a saját nézőpontjuknak.
Tüntetés a CEU és egyéb egyetemek átszervezése ellen 2018-ban. „A gender – a marxizmus-leninizmushoz hasonlóan – inkább nevezhető ideológiának, mint tudománynak” – jelentette ki Rétvári Bence egy évvel korábban. Később meg is szüntették a gender szakot
| Forrás:Népszava
– Szintén zavaró mozzanat lehet a területet átszínező mozgalmi jelleg, az emancipációval kapcsolatos célok megfogalmazása.
– Ebben nem látok sajátosságot. A gendertudományoknál is jól megállapítható a határ a megismerés, a kutatások során felhalmozódott tudás és a belőle táplálkozó közpolitikai javaslatok között. Itt sem uralkodó a kritikai társadalomtudományi irányzat, amely a társadalmi jelenségeket hatalmi viszonyok keresztmetszetében vizsgálja. Kétségtelen, hogy történetileg kimutatható kapcsolódás a feminista mozgalmakhoz. De nem a feministák hozták be a gender fogalmát. Ez egy hamis eredetmítosz. Mint ahogy – visszatérve Ferenc pápa kijelentésére –
az is félreértés, hogy annak feltárását, hogyan jönnek létre társadalmilag a nő és a férfi fogalmához kapcsolódó jelenségek, a nemek uniformizálására törekvő szándék mozgatja.
Tény, hogy léteznek fundamentalista aktivista csoportok, amelyek szerint el kéne törölni a nemeket. De ez szélsőség, amelynek az a kontextusa, hogy nem elégségesek a nők és férfiak társadalmi esélyeit egyenlősítő közpolitikai intézkedések, elképzelések.
– Motiválhatja valami ezeket a félreértéseket?
– A gendertudomány nyelvezete a szociológiához hasonlóan nagyon közel van a beszélt nyelvhez, és saját tapasztalatai alapján mindenki otthon érzi magát a témában. Ráadásul a kormánypropaganda erőteljesen közvetíti a gender fogalmát a társadalom felé a maga leegyszerűsített értelmezésével. Azt kéne végre tudatosítani, hogy itt alapvetően nem a nő és a férfi testi, biológiai sajátosságaiból adódó különbségtételről, nemi kategorizálásról van szó, hanem arról, milyen társadalmi szerepeket, tulajdonságokat rendelünk a nemekhez. Amelyek hierarchikus, egyenlőtlen viszonyba helyezik őket.
Kutatások igazolják, hogy alapvetően még mindig a férfiakhoz rendeljük a határozott döntéshozatalt, a politika világát. Miközben az önkéntes, civil szervezetekben döntő többségben nőket találunk.
Nem tud nélkülük működni az iskolai szervezet, ők vállalnak szerepet a szülői munkaközösségekben. De mindezt a társadalom lekezeli, jó példa rá a dehonesztáló „SZMK-anyuka” megnevezés. Aminek gazdasági vonzata is van, bérkülönbségek alakulnak ki a nemi csoportok között. Egyéni szinten persze mindig előfordulnak kivételek.
– Nem lenne jobb a gender helyett kitartani a társadalmi nem elnevezés mellett?
– A magyar nyelvben valóban ezt használtuk, amíg 2017-től a gender szó nem került kitüntetett helyre a kormányzati propagandában, amely lényegében tagadja a társadalmi nem létezését, csak a biológiait és az abból közvetlenül származó szerepeket hajlandó elismerni. Egyébként az elmúlt tíz évben tapasztalható, hogy a gender a tudományos beszédmódban is kezdi egyre inkább a nemi identitást jelölni. Pszichológiai aspektusból ez nem igazán zavaró, mert ott az egyéni identitás problémái vannak fókuszban, de egy szociológus számára az a kérdés, honnan jön egy identitás. Mi szüli a férfiasságról és nőiségről kialakult képet? Én ebben a társadalmi viszonyok visszatükröződését keresem. Az identitáskeresés, a normáktól való eltérések kontextusát. Hogy milyen, ha valakinek a társadalmi környezete azt üzeni, hogy szűkre vannak szabva a nemével kapcsolatos normák, hogy miként lehet nő vagy férfi, és ha ki akar lépni ebből a merev, kétpólusú térből, új identitást kell kialakítania magának. Milyen változásokat okoz ez a nő-férfi viszony tartalmában? Vagy egyáltalán, a biológiai és a társadalmi nem közötti kapcsolatban. Hiszen az online térben például nem jelenünk meg a testünkkel, és így könnyebb sokféle nemi identitást megjeleníteni, vagy választani közülük, mondjuk a Tumblr mikroblog kínálatából. Lehetsz pangender, genderqueer, two-spirit, már többtucatnyi identitás létezik.
– A konzervatív propaganda mindebben egyszerűen a biológiai nem megváltoztatását látja.
– Pedig ez leginkább a transznemű identitásra igaz, és ott sem minden érintett szeretne testi beavatkozást. De maga a társadalom is hajlamos diszkriminációval reagálni, ha valaki nem úgy nő vagy férfi, ahogy az elvárások diktálják. Kelet-Európában további fontos kontextus, hogy itt a gender fogalma jelent egyfajta Nyugathoz kapcsolódást is. Az értelmiség egy része számára ez pozitív, menő, fejlett, modern, és az emberi jogi keretbe, a Nyugathoz való felzárkózás toposzába is beilleszthető. Ugyanakkor a konzervatív oldal, a kormánypropaganda jól tudja vele vadítani a magyart, összekapcsolja a rendszerváltás társadalmi fájdalmaival, a nyugati liberalizmus nemzetromboló idegenségével. Nálunk a 2004-es EU-csatlakozás is előhozta a témát, hiszen a nemekkel szembeni egyenlő bánásmódot törvényi szinten kellett hozzá garantálni. Lengyel politológus kollégák kimutatták, hogy országukban a konzervatív politika ezt úgy interpretálta, hogy rájuk lett erőltetve. Vagyis a genderszemléletnek semmi köze a lengyel vagy a magyar nemzet karakterisztikájához. Ahogy a feminizmusról is szívesen állítják, hogy nyugati, komcsi, amcsi cucc. Miközben a XX. század elején feminista egyletek, civil szervezetek alakultak országszerte.
– Milyen érdekek húzódhatnak meg az elutasítás mögött?
– Egy olyan társadalomban élünk, amely az elmúlt harminc évben folyamatosan gazdasági és egyéb típusú kataklizmákat tapasztalt meg, és állandóan kicsúszik a lába alól a talaj.
A kormánypropaganda az ebből fakadó félelemérzetre játszik rá, amikor azt terjeszti, hogy az egyik legalapvetőbb, az emberek számára legnagyobb biztonságot nyújtó kategória-rendszert, a nemek közötti tradicionális különbségtételt is veszélyezteti politikai ideológia, mozgalmárkodás, társadalommérnökösködés.
Az ellenzék egyelőre tehetetlen ezzel szemben, legfeljebb tudományos diskurzus tudja megvilágítani, milyen kontextusnak köszönhető, hogy ezzel ekkora feszültséget lehet gerjeszteni nálunk és általában Kelet-Európában. Bár fontos hangsúlyozni, hogy az antigender mozgalom Nyugatról indult. Az váltotta ki, hogy a neoliberalizmus mint maximalizált gazdasági kizsákmányolási rendszer ott is az alacsony osztályokba tartozók munkahelyét veszélyezteti, alapvető bizonytalanságban tartva az embereket. Ha valaki azzal jön, azt se tudja, fiú-e vagy lány, azt jelzi, annyira fáradt, annyira összekuszálódtak körülötte a dolgok, hogy már a nemiségével sincs tisztában. Magyarországon most már több generáció is megtapasztalta ezt az életérzést. Amíg egy ország gazdaságpolitikája tömegével termeli ki az ilyen típusú kockázatoknak kitett embereket, mindig lesz felvevőpiaca a kérdéssel kapcsolatos populista politikáknak. Ideje lenne ezt megérteni, annál is inkább, mert ezt a gazdaságpolitikát nem Orbánék kezdték el.
– Az antigender szólamok hogyan erősítik a neoliberális gazdaságpolitikát?
– Ahhoz, hogy ez a gazdaságpolitika működjön, muszáj a bináris, kétpólusú nemi rendszerben maradnunk, mert a társadalom egyik csoportjához, jelen esetben a nőkhöz rengeteg fizetetlen, de fontos, értéket termelő munka társul. Ahhoz, hogy a munkás bemenjen a gyárba, kell a tiszta ruha, az étel, valaki, aki biztosítja ezt számukra, egyáltalán, aki megszüli őket. Ebben a rendszerben a nők gondoskodó és fizetetlen munkája a kapitalizmus szempontjából elengedhetetlen, és összeér a konzervatív genderpolitikával. Muszáj fenntartani a láthatatlan munkások tömegét, hogy a produktív szektorban minél magasabb GDP legyen, hiszen a láthatatlan munka jelentős része realizálódik profitként. Nyugaton ugyan már lehetnek lazábbak a nemi szerepek, a szexuális viselkedésformák. Nem állíthatjuk, hogy ott mindenki teljesen szabad, de megvalósulnak olyan szociál- és oktatáspolitikák, amelyek a kimozdítják a társadalmi nemi szerepeket a korábbi keretekből. Csakhogy ennek hátterét, a költségek szintjén is, részben az biztosítja, hogy Kelet-Európa háztartásaira van kiszervezve a nagyon merev, kettős nemi struktúra, a láthatatlan munkák nőkhöz rendelése. Ebből is jelentős profitja származik egy német autógyárnak.
Gregor Anikó
Szociológus. 1984-ben született Békéscsabán. 2007-ben szerzett diplomát az ELTE szociológia szakán. 2011-ben elvégezte a Közép-európai Egyetem (CEU) gendertudományi mesterképzését. Jelenleg az ELTE Társadalomtudományi Karának docense. Kutatási területei között szerepel a családszociológia, a társadalmi nemek szociológiája.
Megjelent a Népszava Visszhang rovatában 2024. március 10-én.
