Nevető Parnasszus – Tóth Árpád

Nevető Parnasszus – Tóth Árpád
Olvasva énekeid a vénhedt utcasárba... / Ki elmekegte őket, nyifegve csendesen, / S halk, holdas esteken, vetvén a keshedt ágyot / Te szent nagy Fenekedbe beléomolni vágyott / Málé kis inasod, én szörnyű Mesterem.

Nevető Parnasszus – Móricz Zsigmond

Nevető Parnasszus – Móricz Zsigmond
Pipázott, felállt, egyet bökött, a bicskával, szépen egyenesen. A hasa alá annak. Meg se nyiffant az ember. Lehuppant, lassan. A fejőszékre buggyant a béle, rángott egypárat. Aztán nem izgett többet. A másik próbálta a miskárolót, csukódik-e. Csóválta fejét.

Ágoston Hugó: Két rémember

Ágoston Hugó: Két rémember
„Mindannyiunknak azon kellene lehetőségeinkhez mérten dolgoznunk, hogy eltüntessük a létező törésvonalakat.” Focinyelven ez kábé úgy hangzik: „gyere cserének a csapatba, én leszek a kapitány”, mire a másik: „egy lóherét, ezt a cselt az óvodában sem vettem be”…

Petőfi-emlékév – 2022 Olvassuk együtt a költő verseit (16)

Petőfi-emlékév – 2022 Olvassuk együtt a költő verseit (16)
"Miért jöttél Pápára, mi a célod, miből akarsz megélni?” — kérdezik a pajtások. „Nem tudom, nem tudom” — hangzik mindenre a közönyös, csüggedt válasz. Látogatni kezdi a kollégiumi előadásokat, de egy gúnyos diákhahota, egy sértő tanári tekintet elég, hogy feldúltan onnan is továbbálljon.

Nevető Parnasszus – Kosztolányi Dezső

Nevető Parnasszus – Kosztolányi Dezső
Közönséges tucatház volt. De a kéményen volt valami más, dacos vonás, valami ismeretlen íz. Ez a kémény kicsit oldalt dőlt. Olyan volt, mint a vidéki lányok kontya vasárnap, a pállott, fanyar délutánban. Eh, ostobaság, mondta magában, már egy kicsit régi.

Kalandozás a „világ végén”

Kalandozás a „világ végén”
A közeli Yamana múzeum emléket állít Tűzföld egykori lakóinak, mig a Museo el Fin de Mundo inkább természettudományi jellegű. Ushuaia tulajdonképpen egy kis település, valahol a világ végén, a nagy semmi közepén, csodás környezetben.