AHA/SATÖBBI • SAPIENS

Agyunk a jövőbe lát

Agyunk a jövőbe lát
A szem pupillái öntudatlanul alkalmazkodnak a környezet fényviszonyaihoz, kitágulnak a sötétben, hogy több fényt kapjanak el, és összehúzódnak, hogy fényes időben megakadályozzák a túlexponálást. Amikor ezt az illúziót nézed, a lyuk közben nem sötétedik el. De a lyuk sötétedésének érzékelése elég ahhoz, hogy a pupillák reagáljanak.
VERS/ZENE

Jánosházy György tíz szonettje

Jánosházy György tíz szonettje
De nem kell már költő dala a kornak: / gépek s okos telefonok dalolnak, / bemocskolták a kenyerét, a nyelvét, // az eszméket, mik emberré nevelték, / s értetlenül küzd elhaló szavával / a világgal, fájdalmas önmagával.
VERS/ZENE

Jánosházy György: A fordító vallomása

Jánosházy György: A fordító vallomása
Furcsa, szinte számomra is megmagyarázhatatlan, hogy annyi esztendő, huszonnégy „kánoni” és jó néhány apokrif darab, hetvenhét szonett lefordítása során következetesen húzódoztam két legismertebb drámájának, a Romeo és Júliának és az Othellónak a fordításától.
AHA/SATÖBBI • NAGYVILÁG • SAPIENS

Ferenc pápa: Oázis a lelked mélyén

Ferenc pápa: Oázis a lelked mélyén
És amikor hibázol, kezdd elölről. Mert csak akkor leszel szerelmes az életbe. Rá fogsz jönni, hogy boldog, de nem tökéletes életed. De használj könnyeket a toleranciiád öntözésére. Használd a vereségeidet a türelmed edzésére. Használd a fájdalmat, hogy ráhangolódj az örömre.
AHA/SATÖBBI

Markó Béla: Százból a negyven

Markó Béla: Százból a negyven
Sokat beszélgettünk, de erről sohasem. Negyven éven át képes volt hallgatni költőként. Ez csodálatos. És borzasztó. Ne kívánjunk magunknak semmilyen diktatúrát! Olvassunk bele időnként Jánosházy 1989 utáni szonettjeibe, amelyek mintha ott folytatnák a költészetét, ahol 1947-ben abbahagyta...
AHA/SATÖBBI

A bűn banalitása

A bűn banalitása
Egy másik változatban Lorca felöltözve lépett ki a Rosales család házából, zakóval és nyakkendőben, de a sietősen megkötött nyakkendő rendetlenül lógott az ingén.
AHA/SATÖBBI

NJF: Garcíííía

NJF: Garcíííía
Radnóti nemcsak helyesen írta a költőtárs nevét, hanem megpróbálta a hangsúlyt is érzékeltetni, sikeresen: "...nélküled víjja,/ hej, Federico García!" Vagyis: tudta (bár ismereteim szerint nem beszélt spanyolul), hogy a ’García’  a  ’víjja’ igeformával rímel; a pontos ’i’-s ’garcia’ más szópárt igényelne...