AJÁNLÓ

„Állok a pusztában, gatyám lobog. / Seggem kilóg, gyomrom korog. / Nézek a magosba, gondolok nagyot! / Magyar égre magyar csillagot!” – szól továbbra is a fejemben a Bëlga, miközben a Szkíta és Magyar Szellemiség Kőrösi Csoma Sándor Központjában állok.

Nagyon nehéz a különböző tudományterületek nagyságainak intelligenciáját összehasonlítani, így szinte lehetetlen kijelölni egy nemzet legzseniálisabb emberét. Pontosabban Magyarország esetében nem olyan nehéz ez: Neumann János volt az.

Ha 2026-ban nyerne a mai ellenzék, attól miért változna a nagy kép? A mélyben kell ezerféle területen teljesen új magatartásmódokat kivajúdnia a magyar társadalomnak, ha ezen változtatni akarunk.

Csak Leninnel jelenik meg teljesen új típus, tertium datur ezzel a két szélsőséggel szemben. Még spontán idegreakcióit is olyan elvhűség jellemzi, amilyen csak a forradalom régi nagy aszkétáiban volt meg – de Lenin jellemében nincs egy csöpp aszkétizmus sem.

A bibliai példázat a tömeget mutatja be, amelynek összetevő elemei, az emberek egyenként azt kiabálják: a názáretit mentse fel Pilátus, együtt mégis úgy hangzik: Barabbást. Az emberek ma is külön-külön okosak, jóságosak, a struktúrában együtt mégis ostobák, gonoszak...