LÁTVÁNY

Magyarország legnagyobb egyházművészeti gyűjteménye Esztergomban van. Magyar és nemzetközi anyagának gazdagságát csak a Szépművészeti Múzeum, valamint a Magyar Nemzeti Galéria szárnyalja túl.

Mindig érdekes, mindig izgató töredékből, torzóból, részletekből következtetni az egészre. Ha ilyet látunk, egyből előugrik narratív énünk, beindul fantáziánk, és igyekszünk történetet kerekíteni a látvány köré.

A művészet azt a célt szolgálja, hogy kiegészítsen minket – a tökéletlen embert –, s hogy elhitesse velünk: lehetünk tökéletesek is. Mindig megdől e tézis, ha kíváncsiságunk már betelt a sima tapintás érzetével.

Rövid világhálós keresgélés után megtudhatjuk az oroszlánról, hogy a legtöbb afrikai, ázsiai országban a hatalmat, nagyságot, erőt, szabadságot jeleníti meg, a Nap, a tűz jelképe. Eszes, nemes, nagylelkű, igazságos, bátor,…

A festőnek sem könnyű. Neki is súlyos a harmonika. Telnek az évek, gyűlnek a gondok, egyre csak nő a teher. De megpendül benne a lélek muzsikája, és máris szárnyalhat újra…

A szintézis jogát vívtuk ki, az átélt idők külön díjaként: a modern városképben is együtt van a gótikus katedrális, a barokk tér s a felhőkarcoló, a belső térben a króm-tükröződés s a tompa fényű ósdi ónedény.

Antonio da Correggio (1494-1534) a barokk stílus kialakulásának hajnalán, a nagy reneszánsz példaképek tudásának, kifejező erejének bűvöletében alkotott, a manierizmus egyik legjelentősebb képviselője volt.