Fülöp Antal Andor meggyőz arról, hogy szeretnünk kell az embert, szeretnünk kell a szépségeket, és arról is, hogy a szépségek bennünk gyökereznek. Ezért mindenki tulajdon lelkével néz szembe a kiállításon.
A bárónak roppant kalandos élete volt (egyszer majdnem albán király is lett belőle, de szerencsére még idejében meggondolta magát és visszalépett a felkéréstől), ám ez mit sem változtat azon, hogy üveglemezei, fotódokumentumai felbecsülhetetlen értékűek és ezért antologikusan idézendők, amikor csak lehet.
A briliáns elmének ugyanis sajátja volt valami elemi, elbűvölő lazaság is, és ahogy mondani szokás, Kolozsvár-szerte híres előadásain a csillárról is lógtak a sokféle szakos hallgatók.
Márton János, Zetelaka népe nevében, végigsüvegelte Kolozsvár, Udvarhely képzőművészeit és megkérte szépen: adnának a most avatásra kerülő kultúrházuknak egy-egy festményt, szobrot. Adtak.
Óriási erőtartalékokat kell felhalmozni, hogy fennmaradásunk, megmaradásunk, maga az emberi lét biztosított legyen. Az atomban is egy világ lakik, a műalkotásban is világok, sorsok sűrűsödnek össze.
Sokan úgy gondolják, hogy jó, előnyös dolog egy ismert, híres ember családjába születni, én ennek életem során a hátrányait is tapasztaltam, hiszen a hírnév lehet ösztönző hatású, de el is bátortalaníthat.
A stílus hiánya a stílustalanság, ez gyakran giccses megoldásokhoz, jelenségekhez vezet. Egy giccses épület, kép, szobor édeskés, szentimentális, hamis. Az ellenkezője mindannak, amit a művészetben erő, mélység, lendület, feszültség, eredetiség.
Egy csodálatos főszerkesztőm volt, Kovács András, aki nagyon megkedvelt. Tulajdonképpen teljesen szabad kezet kaptam abban, hogy milyen képeket javasolok a lapba. Ez persze dupla feladat.
A legnevesebb, legkeresettebb újságfotósaink közé tartozott, amiben nyilván szerepet játszott, hogy a lapelőd, a Romániai Magyar Szó munkatársaként az ő neve bukkant fel rengeteg "hivatalos" és nem hivatalos helyen.
Papp László végigjárta művészete iskoláját a kovácsmesterségtől a mívességig. Az adottságoknak valami különös, szerencsés egybejátszása kellett hozzá valóban. Mert az is igaz lehetne, hogy elszigetelt, magára maradt, társadalmi rendelés nélküli művészet a kovácsművészet.
Ez a weboldal sütiket használ az Ön élményének javítása érdekében, miközben Ön a webhelyen navigál. Ezek közül a szükség szerint kategorizált sütiket az Ön böngészője tárolja, mivel ezek nélkülözhetetlenek a weboldal alapvető funkcióinak működéséhez. Harmadik féltől származó sütiket is használunk, amelyek segítenek elemezni és megérteni, hogyan használja ezt a weboldalt. Ezeket a sütiket csak az Ön beleegyezésével tároljuk a böngészőben. Önnek lehetősége van ezekről a sütikről is lemondani. De ezeknek a sütiknek a lemondása befolyásolhatja böngészési élményét.
A szükséges sütik elengedhetetlenek a weboldal megfelelő működéséhez. Ez a kategória csak olyan sütiket tartalmaz, amelyek biztosítják a webhely alapvető funkcióit és biztonsági jellemzőit. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
Azokat a cookie-kat, amelyek nem feltétlenül szükségesek a weboldal működéséhez, és amelyeket kifejezetten a felhasználói személyes adatok gyűjtésére használnak elemzéssel, hirdetésekkel vagy más beágyazott tartalmakkal, nem szükséges cookie-knak nevezzük. A sütik webhelyen történő futtatása előtt kötelező beszerezni a felhasználói hozzájárulást.