LÁTVÁNY

A szén fojtó szaga elillant, az öntött vasaló frissen izzó parázsra vár. Éppen mint a mesebeli táltos... Hogy mikor kapja meg, egyelőre nem tudni, a háttérben pihenő asszony alakja nem sok jót igér.

Mi ugyan művészként ismerjük Szilassy Jánost, de a maga korában mesterembernek számított, annak vallotta magát, egyike volt a legkiválóbbaknak. A magyarországi késő barokk, rokokó egyik leghíresebb ötvösművésze volt. 1729-ben született.

Fiatal szatmári művészek tárlata nyílt 2021 áprilisában az újközponti Galériában. Nem áll szándékomban megfejteni, hogy miért angol a tárlat elnevezése, néhány alkotás címe, és azt sem, hogy a hónap neve…

Vilhelm Károly fölfedező, új embertípus rögzítője – egy olyan kontinens első leírója, melyet őelőtte csak hajnali félálmok vízióiban láthatott az ember. Elsősorban nem stílusa, hanem világa különbözteti meg a többi alkotótól.

Látni kell, leírni, elmesélni lehetetlen. Összetéveszteni sem lehet senki máséval. Bármelyik képével kerülünk szembe, azonnali a felismerés: ez Borgó! Hivatalosabban dr. György István Csaba festőművész, grafikus, szobrász, gobelintervező, nyugalmazott főiskolai tanár, az egykori marosvásárhelyi Cementlapok prominens vezéralakja.

Egészen biztos, hogy ősz van. Azért tarol a nyáj ilyen szeliden, megadóan. Azért olyan békés ez a mioritikus idill valahonnan az ókirályságból, ahol számunkra Florin O. Andreescu még a nyolcvanas években rögzitette.

Ha történetesen képzőművésszé válik, minden bizonnyal legalább a barátaihoz hasonló jelentőségű életművet hozott volna létre, de akkor a magyar irodalom lenne szegényebb egy költőóriással.

A gótika már-már utolsó végvárában is kapitulál, Kolumbusz úton van az új világ felé, a reformáció a levegőben lóg, és világvéggel fenyeget a közelgő századforduló. A Melankólia – a grafika máig legnagyobb titka-csodája.

Fölényes, finom rajztudása az alap. Jó alap, amely megengedi, hogy tágítsa a kört az ismeretlen felé, ugyanakkor szűkítse is: a lényeget keresse. Az örök lényeget, amelyet jaj, be nehéz – rajzban, szoborban, versben – megközelíteni és megfogalmazni.

Offenzívában a tavasz üde zöldje. Van, ahol mérgesen tombol, másutt békésebbre szelídült, ezt is, azt is lelkesen fotózom, közben azonban hol ez, hol az juttatja eszembe azt a két hatalmas átlyuggatott fém falevelet, amelyeket Pokorny Attila álmodott az őszi tájba.