LÁTVÁNY

Öt évvel ezelőtt a marosvásárhelyiek már megismerhették a lelkes és igen aktív művészcsapatot, azok az erények, amiket akkor felmutattak műveikkel, ma is felfedezhetők, de újdonságokkal is találkozhatunk.

Hála a szerkesztők türelmének s a művész folytonos újrakezdő kedvének, a könyv mégis megszületett. Lehetett még egyszer újra illusztrálni, és az új rajzok újraolvastatják a jól ismert könyvet.

Egyes műtörténészek szerint Mondrian az egyetlen igazán absztrakt festő. Az absztrakció az ő számára azt jelentette, hogy megfosztotta a dolgokat véletlenszerű, esetleges vonásaiktól, továbbmenve: megfosztotta egyéniségüktől, hogy lényeges és ideális képüket vetítse vissza.

Egy áhítatos, de nem rajongó, kedélyes, de nem tréfálkozó, intellektuális, de nem erőlködve vívódó képzőművész az, aki előttünk áll; magával hozott vagy szerzett tulajdonsága a mérték megtartása, a szépség mögött rejtőző matematikai rend tisztelete.

A lázári oltárkép készítőjét nem ismerjük, de ő is kiváló, élvonalbeli festő lehetett, hiszen másolni se tud ilyen szinten akárki. Jól csinálta, méltó partnere volt elődjének.

Képei közül nem egy döbbenetet, meghökkenést vált ki, az életnek távolról sem a napos oldalát mutatják, pedig Hajdu Tamás is ugyanazzal a fény-árnyék adottsággal dolgozik, mint a régió fotósai. Képeiről hiányzik az ünneplés, a derűs sugárzás, annál több rajtuk a „felkiáltójel.”

Mire a vakációról hazaértünk, bekövetkezett a pénzbeváltás. Nagybátyám elment a bankba, hogy millióimat beváltsa. Nekem azt mondta, hogy éppen egy görögdinnyére elegendő aprópénzzel szúrták ki a szemét. A bizonyíték ott volt a kezében.

Már nem is ostromolja tovább a bevehetetlent, a lényétől, sajátos festői látásmódjától idegent. Visszatért önmagához. Folytatja azt, amit tulaj­donképpen sohasem hagyott abba. Szelíd optimizmusának, lírai érzé­kenységének vallomásait szövi színekbe.