LÁTVÁNY

A tárlat egyik erénye, hogy többen felismerték a kisvárosi képzőművész (tanár, muzeológus, ipari formatervező, szabadúszó) szerepkörét, feladatát, szakmai alázatának jótékony hatását a közösség kulturális életében, és alkotói tevékenységük java részét is ennek szellemében alakítják.

A művész formakészletét a valósággal folytatott közvetlen párbeszéd alapján dolgozza ki, ugyanakkor teljesen a szemlélődésre bízza magát. A formaalkotás így a szubjektív keresés és folytonos önellenőrzés eredménye.

A hetven esztendőre visszatekintő múzeum sorsa kezdetben igen hányatott. Több épületben keresnek számára ideiglenes szállást, egy időben sajnos inkább csak raktározó helyet. Pénz híján, adminisztráló személyzet nélkül, sok évig állott bezárva, lelakatolva.

Vass Csaba példája figyelmeztetés: a jövőben nagyobb figyelmet, elismerést érdemelnek a kisebb közösségek kultúrát, művészetet éltető személyiségei is, amelynek prosperitást, továbbélést a jelentős, meghatározó jellegű életművek csak részben biztosíthatnak.

A helyünket, szerepünket, lehetőségeinket keressük a világban és közben hiába élünk közösségben, családban, hiába vannak barátaink, munkatársaink, a legfontosabb, leglényegesebb dolgokban magunkra maradunk.

Szodoray-Parádi Hajnalt elsősorban szobrászként, tanárként ismerik a szatmáriak, bár az utóbbi időben, valószínűleg a műkedvelőkkel való szorosabb kapcsolat, alkotótáborok hatására egyre több festményt, rajzot is készített és állított ki