Muhi Sándor: Az íróasztal

Muhi Sándor: Az íróasztal
Az asztal mögött ülő ünnepélyesnek tűnő, öltönyös, nyakkendős alak arca ellenfényben van, felismerhetetlen, balkeze mutatóujja jelzi, hogy tudatában van a szavai súlyának, jelentőségének. Aszimmetrikus trónusszerű, túlméretezett széken ül...

Almási Miklós: Testek és a szemek, amelyek pontozzák látványukat

Almási Miklós: Testek és a szemek, amelyek pontozzák látványukat
A testek békés pillanataikban a normalitás, a szépség műtárgy-forrás jellegét hordozzák, ám közelebbről tekintve itt is politikai termékkel találkozunk. A bunkók – majd' minden világtájon többségben leledzenek – nézőként-drukkerként kívánják a testek áldozatát...

Batka Zoltán: A király – Csóré Béla, a cigányok Seress Rezsője

Batka Zoltán: A király – Csóré Béla, a cigányok Seress Rezsője
Csóré már hat éve halott, de ötven év múlva sem lesz cigánybál, vagy falubál Csóré Béla-számok nélkül. Benne minden megvolt, amitől zenész, az egyben nagy művész is. Soha nem pózolt, soha nem puccoskodott, ahogy a zenéje, ő maga is egyszerű volt, keresetlen, őszinte.

Demény Péter: Kit szoborjon meg?

Demény Péter: Kit szoborjon meg?
A magyarok "elnyomása", akármit mond bárki, már egyáltalán nem olyan, sőt, rossz nyelvek szerint – önéletrajzi megjegyzés – már nem is elnyomás. A magyarság szétszórt közösséggé vált, az egyének érdekei is különböznek, a Sütő-drámák alól elsiklott a talaj.

Gáspárik Attila: Az emlékezés szobrai és az emlékezet hiánya

Gáspárik Attila: Az emlékezés szobrai és az emlékezet hiánya
A szobor nem emlékezeti gesztussá vált, nem a közösségi önazonosságot erősítő emlékezési alkalommá, nem találkozási ponttá, ahol egy város újra kimondhatná, hogy milyen értékeket tart fontosnak és akar továbbadni, hanem politikai kommunikációs eszköz lett belőle.

Muhi Sándor: Szász Endre

Muhi Sándor: Szász Endre
Egyes festményei Archimboldo világát juttatják eszünkbe. Mi hiányzik? A lendületes, átformálni, hitelessé alakítani képes alkotó erő, amely a hatások ellenére egységessé, egyedivé teheti egy művész látásmódját, életművét.

Muhi Sándor: A fa nemes anyag

Muhi Sándor: A fa nemes anyag
A gond ott kezdődik, amikor köztéri alkotásokként emlegetjük, szobroknak tekintjük őket, ugyanis nem azok. Az összemosás nemcsak a valódi szobroknak árt, leminősítve őket, hanem az alkalmi faragványok se használ, amelyek szobrok szeretnének lenni.