LÁTVÁNY

Balla Béla és Balla József jól ismert, aradi származású, de Nagybányán tevékenykedő képzőművészek voltak. Rokonok.

Ebben a gondosan őrzött, már-már műemlékként konzervált urbánus környezetben, ott, ahol külsőségekben semmi sem változott, a leganarchikusabb művészeti mozgásnak vagyunk tanúi.

Két időben jól elválasztott kor lenyomata a két felvétel. Az első a két világháború között készült, a másik a kétezres évek legelején. Mindkettő a Békás-szoros bérceit ábrázolja. Ritmusuk, grafikájuk, s talán még üzenetük is szinte ugyanaz...

A franciaországi Lourdes a katolikus világ egyik legismertebb, leglátogatottabb zarándokhelye. Maga a helység jelentéktelen kisváros, alig 16 ezer lakossal, ismertségét annak köszönheti, hogy a 19. század közepe táján egy ide valósi 14 éves leánynak több alkalommal megjelent a Szűzanya.

A vállaltan leszbikus – a transzfóbia ellen rendszeresen felszólaló – komikus ironikus megfogalmazása szerint „ez az a festmény, ahol éppen valami fontosat csinálnak azok a férfiak, akik a tudományukat saját magukról elnevezett törvényekbe foglalják”.

A kiállítás modern anyagának gerincét a Maitec–Apostu–Iliescu–Calinetti kezdeményezte folklór ihletésű nonfiguratív szobrászat alkotja. Az ősi népművészet egyszerű, s mégis annyira szuggesztív erejű formavilágából táplálkozik ez a szobrászat...

A halk szavú Ferike végleg elhallgatott. S ő, aki sohasem akart zavarni senkit, most akaratlanul is mindannyiunkat felzaklatott. Mert mulasztásunkat pótolhatatlanná tette. Önmagunkat kell ismét kérdőre vonnunk.

Amikor először megpillantottam Santiago de Compostela lenyűgöző, hatalmas, a mi ízlésvilágunkhoz mérten túldíszített katedrálisának a homlokzatát, a szó szoros értelmében úgy éreztem, hogy földbe gyökerezik a lábam. Előtte még azon sem gondolkoztam el, hogy valójában mit is jelent ez a szólásmondás, most már tudom...

Október 14-én Szegeden egy olyan könyvbemutatóra került sor a Móra Ferenc Múzeumban, mely az MTI fotóművészeinek és -riportereinek mívességére, életművére tereli a figyelmet. Sajnos még nem láttam a könyvet, amelybe Keleti Éva Prima Primissima-díjas fotóművész öt olyan fotós munkáinak legjavából válogatott, akik az ötvenes években az ügynökségnél a munka dandárját végezték: Kálmán Katának, Langer Klárának, Reismann Mariannak, Sándor Zsuzsának és Vadas Ernőnek az Iroda archívumában található munkáit...