LÁTVÁNY

Idill ez, de milyen? Gyönyörködtető életerőt adó, hitet adó idill. A Nagy Imre-i valóságköltészet szép példája. A valóság újraköltése. Mert van-e egyetemesebb, szebb, emberibb érzés, mint a szülőföld dédelgető szeretete?

Murvai György pontosan ismeri, túl a hetvenen, nyolcvanon megtanulta a digitális fényképezőgép használatát, megismerkedett a különböző számítógépes programok kínálta lehetőségekkel, de nem ezek tették művészetét teljessé, kifejezővé, egyedivé.

A mondanivaló fontossága nem csökkenti a formai, esztétikai megjelenítés fontosságát. Sőt! Esztétikum nélkül nincs művészet! A formát mindig a mondanivaló, a közlés értelme, célja határozza meg.

Állandó kiállítást egy falunak vagy kisvárosnak, melynek anyagát mi adnánk össze – olyan gondolat ez, mely igazán méltó hozzánk. Igazán méltó az olyan képzőművészhez, aki feladatát nem érzi elvégzettnek a kép kereteztetésével.

„Idős, manipulatív férfiak elhitetik vele, hogy amit csinál az zseniális, pedig nem az. Frida Kahlo, Maud Lewis, Csontváry munkáiban traumákból, drámai mélységekből táplálkozó jelentés van, és a képzelet ácsol narratívát alájuk. A festészet kognitív aktus, nem dekoráció. 

Szervátiusz szobrászata szinte időtlen, az anyagot formáló-faragó mindenkori ember vágyaiból-akarásaiból fakad, s korszerű is, éppen azért, mert a művész mindig hű önmagához.

G. Olosz Ella vívódik. A faluból épp várossá cseperedő, kialakulatlan és művészileg legjobb esetben semleges környezettel. A művészi légkör hiányával. A Székelyföld hagyományaival és a modern művészetek új eredményeivel.

Finta Edit olajfestményei, grafikái ismerős-eredeti módon valamiféle kegyelemszerű vakság termékei. Vagyis egyfajta tudásé, azé, amit régebben ösztönnek neveztek, közelebbről s költőiebben vágynak, s mintegy fél évszázada tudattalannak.

A tévé üvegernyőjén ott a neve másfél évtizede, s noha nem a magyar szerkesztőség operatőrje, olykor meglepi a nézőket Kós Károly arcával, Fuhrmann Károly komor fémjátékaival, a Szelek barlangjaival, állatkerti képmesékkel...

Témám: az ember. Kezdetben – hosszú ideig – áldozatot láttam benne. Később rájöttem, hogy a dolgok megváltoztatására is képes. Most már így ábrázolom. És ez feltétlenül befolyásolja a közönség vélekedését is a dolgokról.