LÁTVÁNY

Művészi fejlődése szorosan összefügg a hazai textilművészet újjászületésével, amelyet a rohamos építkezésekkel párhuzamosan fellépő belső térrendezés igénye sürgetett. Ebben a vonatkozásban a textil csakhamar felvette a versenyt a freskóval

Rajtunk, nézőkön múlik, hogy engedünk-e a képek csábításának. Miért ne engednénk, pláne, hogy illő adagban keveredik a galériában a dráma a lírával, a valóság az álommal. Hogy is lehetne másképp, elvégre a kiállítók közel fele festőnő! 

Az eredmény: különös barokkos „állapot*", gyakran lebegő dinamizmus és gazdag fényárnyék-hatás a simára csiszolt fémfelületeken. Irimescu anyaga a bronz, a csiszolt fémfelület egyenlő csillogása érdekli igazán. Fény és árnyék így keletkező szakadatlan egymásra hatása teszi, hogy a szobor tovább él, tovább vibrál a térben.

Kopacz Mária úgy rajzolja át a világot, hogy az vidám, abszurd és kísérteties egyszerre. S mintha az ellentétek ilyen alakulásában lenne igazán teljes az emberi lét, amelyben egyaránt fellelhető a végtelenség és a behatároltság, a szabadság és a törvény.

Az Esztergomi Bazilika klasszicista stílusú, kiegyensúlyozott, harmonikus, nyugodt monumentalitást tükröző épület, magaslaton helyezkedik el, így távolról és közelről egyaránt jól érvényesül monumentális hatása. Az eredeti elképzelések jóval grandiózusabbak voltak.

A homokszínt, a világos barnát, az aranysárgát, a halványkéket kedveli. A tompa, természetes színek ellenére gyapjúból és finom műszálakból szőtt szőnyegei tele vannak élettel, belső lüktetéssel. Szép szőnyegei líraibbá varázsolják, szívünkhöz hangolják mindennapi környezetünket.

Több mint fél évszázadot átölelő pályáján rengeteg önarcképet festett. Nem valamiféle önimádat, befelé fordulás, énkultusz köti a műfajhoz, hanem a kemény személyiségvizsgálat, a tagolt véleményformálás, a harcos meggyőződés tudatosan vállalt felelőssége.