LÁTVÁNY

Ötven éve, 1974 augusztusában avatták fel a szárhegyi alkotótábort. A Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ a tavalyi három művésztelepi együttlét terméséből válogatott a jubileumhoz méltó anyagot a marosvásárhelyi Bernády Házban nyitott kultúra napi kiállításra.

Dési Hubert József Attilával értem; Derkovitsot Dési Huberrel; aztán vissza Derkovitshoz, hogy értsem az egészet: „akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ”.

Korunkban nemcsak a képzőművészet, hanem a fotóművészet is keresi a saját hangját, kifejezési lehetőségeit, ennek egyik lehetséges útja egymás értékeinek újrafelfedezése, elfogadása.

Egyfajta romantikus, ellenzéki álláspontnak is nevezhető ez az attitűd, amelyet az ő esetében egy immár életművé formálódó alkotómunka tesz hitelessé, támaszt alá pénzközpontú, pragmatikus, állandó rohanó, globalizálódó világunkban.

Hasonló képeket készíthetne akár mesterséges intelligencia, ki is vetíthetnék a múzeum falára, csak akkor végképp le kellene mondani arról, hogy ez a produkció, produktum a képzőművészet népes családjához tartozik. A cél nyilvánvaló: megdöbbenteni a hatalmas mérettel, és a végtelenül egyszerű, könnyen emészthető témákkal népszerűségre törekedni.

Egyike azoknak a jól felkészült, nagyszerű rajz- és kompozíciós tudással rendelkező festőknek, akik elsősorban az egyházművészet területén hoztak létre számottevő életművet.