LÁTVÁNY

Az alkotók zöme nem volt gazdag, legtöbbjük napi megélhetési gondokkal küszködött, életükben még kellően elismertek sem voltak. Ennek ellenére az alkotásaik derűt, optimizmust sugároznak, az élet ezer ízének a szeretetét...

A műről elmondható, hogy a magyar gagyirealista irányzat „úgyisjólesz” ágának digitálisan létrehozott remeke. A vizuális környezet elsőre posztmodern képregényeket idéz, ezt a hatást csak erősíti a ráapplikált, rusztikusan-didaktikusan egyszerű felirat, de a mélyebb betekintés kételyeket ébreszt a szemlélőben.

A Szent József templom a szatmári római katolikus templomok sorában arányainak, előnyös, immár a központhoz közel eső helyének, értékes oltárának, szobrainak, orgonájának, berendezési tárgyainak köszönhetően különleges helyet foglal el. egyházi építészetünk egyik gyöngyszeme lehetne.

Az építkezések idején még nincs Sugárút, amely a későbbiekben a központtal, a főtérrel kötötte össze a városnak ezt a meglehetősen elszigetelt részét, bár a Kossuth-kert és a Princz testvérek gyára, valamint az új állomásépület ekkor már létezik.

A szatmári képzőművész, művészetpedagógus a marosvásárhelyi Művészeti Líceum, majd a Pedagógiai Líceum művészeti osztályában olyan kiváló tanároktól kapott szakmai útravalót, mint: Schneller Mária, Barabás Éva, Gyarmathy János, Molnár Dénes, Datu Victor, Bordi Géza, Hunyadi Mária, Kiss Levente.

Van-e hát más művészeti igazság, mint amit maga a mű bizonyít? Az igazság bonyolult természetére jellemző, hogy egy hamisítványokat mutogató kiállítás is lehet néha olyan tanulságos, mint a kétségtelenül eredeti alkotások tárlata.

Jánossy halk szavú, messze néző, mély érzelmű, inkább borongás hangulatokra hajló igazi művész. Új kifejezési formák meghódítására törekszik, kísérletezései mindenkor szigorú művészi fegyelmezettséggel és igénnyel társulnak.