LÁTVÁNY

Barkóczi már egészen fiatalon a nagy újítások, kísérletezések bűvöletében él. A hétköznapi látásunktól eltérő, szokatlan, újszerű nézőpontokkal gazdagít minket eddig még nem igazán feltárt, értékelt művészete.

Érdemes lenne egyszer sorrajárni s megkérdezgetni a képzőművészeket, kinek hová került államilag vásárolt szobra, képe, majd utánanézni: valóban ott van kiállítva? Nem sínylődik-e lent a pincében, raktárban, fásszínben, mellékhelyiség előcsarnokában, szekrény mögötti áristomban?

A szokatlanul expresszív önarcképek dúltak, szenvedélyesek és szenvedésről tanúskodók. A fényre törő művész olykor nem elégszik meg arcvonásai megmutatásával, hanem egész alakos, gyakran akt-kompozícióban festi meg magát...

Az enyém a jól ismert Erdély, az enyémek tradicionális tájképei, csendéletei, városi vagy falusi utcarészletei, és szeretném a miénknek tudni azt a másik, nyugtalanító Erdélyt is, az Incze Ferencét.

Nem könnyű műfaj, megbízható rajztudást, komponáló- és mesélő képességet is feltételez. Egy képekben megfogalmazott történetet korhűvé, egységessé formálni nem szerény teljesítmény, a folyamatos felkészülés mellett tehetséget, lényeglátást igényel.

Magától értetődő természetességgel nyitott magániskolát Szatmáron Papp Aurél, Litteczky Endre, Tóth Gyula, Mohy Sándor stb. A tevékenységek jórészt az iskolát vezető művész műtermében zajlottak, ahol a néhány tanítvány sokrétű szakmai ismereteket szerzett.

Néhány képzőművészről a Batthyány/Coposu sétány plakettjei is megemlékeznek, sajnos ez a válogatás egyrészt kevésnek, másrészt hevenyészettnek tűnik. Ott a következő neveket találtam: Aurel Popp, Erdős I. Pál, Litteczky Endre, Mohy Sándor, Szejke Vilmos, Ion Popdan.

Sokszor előfordul Michelangelo szobrain, hogy a legfinomabban csiszolt részletmintázás a márvány egészen nyersen hagyott felületeivel váltakozik. Engedményre nem volt hajlandó: a fantázia, amely a szobrokat megteremtette, nem helyettesíthető akarattal.

Baal és Moloch, Dido és Aeneas, Cato és Hannibál, aztán Karthágó romjai: a földdel egyenlővé lett varos. Mese, történelem, mitológia: Tunisz múltja. S a lerombolt ország újravirágzik a rómaiak idején, ennek emlékeit láthatjuk most...

Már életében tudta minden értő, művészetre fogékony ember, mindenki, aki közelébe férkőzhetett, hogy nem közönséges ember. Hogy a legnagyobbak közül való. Hogy még az óriások korából is kimagaslik. Pápák, fejedelmek versenyeztek a szolgálataiért.