INTERJÚ / ESSZÉ

Természetesen nem az államszocializmus termelőszövetkezeti modelljének adaptációjáról van szó. Szélesebb értelemben az egész „szociális gazdaság”, a szövetkezetek és a nonprofit szervezetek nem hiányozhatnak a baloldal politikai programjából.

A politikai baloldalnak eddig nem sok eredményt hozott, amikor nagyon baloldalinak akart látszani:  ilyen volt az alkotmányozás megpuccsolása szociális lózungok miatt; a száznapos programok, melyek kiigazítása vezetett Őszödig; szociális demagógiával érvelni a kettős állampolgárság ellen...

“Kizökkent az idő; - ó, kárhozat!” Nagy szerencse, hogy van, aki arra született, hogy – Arany János veretes fordításában – “helyre tolja azt”. Ez sikerülni fog, hiszen Orbán már eddig is sok mindent, egy egész országot is eltolt.

Petőfi akkor végérvényesen meghalt, a Bach-korszakban egy percig sem tudott volna élni. Kérdés, hogy mai korunkban többfunkciós emblémaként valóban Petőfit látja-e az utókor, vagy csupán az utókor látja aznapi önmagát.

Nem fogják fel, hogy egy rendszert úgy nem lehet megdönteni, ha befekszenek neki és elfogadják a játékszabályokat. Mert ezzel maguk is a zsarnokság kiszolgálói lesznek, még ha nem is szívesen teszik. A rendszer részeivé, fogaskerekeivé válnak.

„Verset írtunk. 12 pontot szerkesztettünk. Átmentünk Pestről Budára. Az volt az első békemenet." Az azonosulás paroxizmusában még egy gyermek apaságát is bátran vállalta: „Napra pontosan kilenc hónap múlva megszületett Petőfi Zoltán”.

Nem romlik el minden ott, ahol elhazudják a valót? Ahol politikai szlogeneket megszégyenítő mondásokkal menekülnek előle? A harcot, a küzdelmet miért is vívják? Az egyházért? Hát hová rontod még ezt az egyházat?