Már egy hete nem megy ki a fejemből Orbán Viktor miniszterelnök március 15.-i igencsak furcsa beszéde. Hamlet híres szavait juttatta eszembe: “Kizökkent az idő; ó, kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt”.
A miniszterelnök nagy erővel és kis hitelességgel festette le a mai Nyugatot, ahol kizökkent az idő, az “emberek milliói gondolják azt, és élnek úgy, mint aki a semmiből jön, és a semmibe megy. Ezért nincsenek, és meggyőződésük szerint nem is kell, hogy tekintettel legyenek semmire és senkire. Háborúkat robbantanak ki, országhatárokat rajzolnak át, sáska módjára legelnek fel mindent”. (Kedves Olvasó, nem, nem értette félre, a magyar miniszterelnök 2024 tavaszán valóban azt mondta, hogy a Nyugat robbant ki háborúkat és akar átrajzolni határokat. Nem, nem a Kelet!! Nem Oroszország.) Ez a Nyugat, mindent tönkretesz és sáska módra lelegel? Miniszterelnök úrnak savanyú a sáska, vagy sóska? Hiszen, mint beszédéből világos: úgy gondolja, hogy neki és a magyarságnak kell “helyre tolni a kizökkent időt”. Ez nem kis vállalkozás, de a magyarság élén láthatóan képesnek érzi magát rá.
Mert a magyarság, mint megtudtuk, egyedülálló. Míg 1848-ban Európa lángokban állt, vér folyt a fővárosok utcáin, Bécsben barikádokon harcoltak. Mit csináltak a magyarok? Tette fel és válaszolta meg a kérdést a miniszterelnök: “verset írtunk, 12 pontot szerkesztettünk, átsétáltunk Pestről Budára. Puskalövés nélkül kiszabadítottuk a politikai foglyokat, színházba mentünk, estére győztünk”. Mert “a magyar forradalom nem romboló hanem építő, nem tagadó, hanem alkotó. És a végén nem halál, hanem élet sarjad belőle – ilyen a forradalom, ha magyar fiatalok csinálják”.
A beszéd szövegét olvasva már-már én is úgy érzem, hogy kizökkent az idő vagy valami nincs rendben velem (vagy a miniszterelnökkel). Vagy nem jól tudtam, hogy 1848 március tizenötödikét az 1848-49-es forradalom és szabadságharc követte sok puskalövéssel? Világos? (Bocsánat, az már a fegyverletétel színhelye volt, 1849. augusztus 13-án.) Rosszul tudom, hogy a forradalom úgy épített, hogy először lerombolta az elavult régit, a középkori jobbágyrendszert és nemesi kiváltságokat? Érdekes, a Nyugat egy helyben toporog, de “mi jövünk valahonnan, tartunk valahová”. Eddig úgy tűnt, hogy Ázsia felé, de ezt most nem említette a miniszterelnök. Viszont jól kimondta, hogy “bennünket nem tesz szabaddá, ha mindenki azt csinál, amihez kedve van”.
Miket beszél ez a magyar ellenzék, melynek egyik pártja azt nyilatkozta, hogy „Orbán Viktor amatőr történész zagyva, uszító, paranoid beszéde egyformán volt méltatlan a márciusi hősökhöz és Magyarország valamennyi állampolgárához”. Hozzátették, hogy „a megfásult, bomlott elméjű stand-up sztárra hasonlító miniszterelnök korrupt, hazug, pedofilmosdató rendszere politikailag megbukott”. Vad, majdhogynem őrült beszéd. De maradjunk Shakespearenél: Poloniusszal szólva: “Őrült beszéd, de van benne rendszer”.
Megvallom, nekem az tetszett a legjobban, amit a miniszterelnök úgy fejezett ki, hogy “mi tudjuk, a létezés magyar minősége az emberi élet különleges, semmihez nem fogható, magas rendű formája. A legnagyobb dolog, ami megtörténhet velünk, hogy magyarnak születünk.” Ezek a mondatok nemcsak megragadtak, de különlegesen el is gondolkodtattak, és feltehető, hogy még sokáig kell töprengenem, mert töredelmesen meg kell vallanom, fogalmam sincs róla, hogy mi “a létezés magyar minősége”. Miben különbözik például a létezés belga, francia vagy német minőségétől, azon kívül, hogy sokkal szegényebb azoknál? Azt sem értem egyelőre, hogy magyarnak születni miért is az emberi élet különleges és egyedülállóan magas rendű formája. Ezt már sem gyermekkorom túlzsúfolt Akácfa utcai lakásában, sem a veszprémi és komáromi börtönökben sem értettem, pedig állandóan ezen töprengtem. Igaz, csak tizennégy éves voltam. Nem eléggé érett.
De ne rágódjunk ezen, hiszen sokkal fontosabb, amit Orbán Viktor kiemelt, hogy “az elmúlt ötszáz évben minden birodalom belátta, hogy elnyomással, zsarolással, erőszakkal nem megy velünk semmire, elfogyott a félhold, elkopott a kétfejű sas karma, és elvásott a vörös csillag is”. Érthető, hogy ezt mondja, hiszen nem emlékezhet azokra az évszázadokra, amikor Magyarország – mindössze csak történelme felében, négy és fél évszázadon át – osztrák, török, orosz uralom alatt élt, és közben zömében nem is volt “homok a gépezetben és a bot a küllők között”, ahogy a miniszterelnök mondta, mint amennyire kollaborált. Még Hitlerrel is. Nem először mondja a miniszterelnök, “úgy tűnik, egyedül Brüsszel nem akarja megérteni”, hogy a magyar történelem a szuverenitás megőrzésének története, s ezért ha meg akarjuk őrizni Magyarország függetlenségét, “nincs más választásunk, el kell foglalnunk Brüsszelt”.
Ezen a ponton megmértem a hőmérsékletem. Nem lázas képzelődés-e amit olvasni vélek? Ami utána jött az újabb lázmerésre ösztönzött, hiszen a miniszterelnök – feltehetően maga is kábult, lázas állapotban – nem kevesebbet igért, mint hogy „mi magunk fogjuk megcsinálni a változást az Európai Unióban. Tudjuk, hogyan rendezzük át az EU-t, itt az ideje, hogy a helytartótanács Brüsszelben is reszketni méltóztassék”. Becsületemre, ezt sem én találtam ki, de hősiessége, történelmi párhuzama, a ‘brüsszeli helytartótanács’ nagyon tetszik ezért idézem Orbán Viktortól.
Az Európai Unió ugyanis, mint Orbán világosan kifejtette, mindent tönkretesz: a gazdákat, a középosztályt, adósrabszolgává teszi gyerekeinket, és ráadásul háborúba viszi egész Európát. Béke helyett háborút, biztonság helyett jogállami hercehurcát, jólét helyett pénzügyi zsarolást kaptunk, „becsaptak bennünket, ideje, hogy fellázadjunk”. Meg kell mutatni, hogy „az igazság oldalon állsz, vagy a globális bégetők nyájához kérsz bebocsátást”. Micsoda szerencse, hogy ez pofonegyszerű! Csak ki kell lépni ebből az elnyomorító, mindent tönkretevő, bégető európai uniós nyájból. Az angolok már meglépték ezt. Orbán, szavaiból egyértelműen következik, hogy ezt kell tenni az ország megmentésére. Micsoda meglepetés… Nem! Sőt többször is hangsúlyozta, hogy szó sincs arról, hogy kilépjünk. Az Európai Unióban a helyünk. Ezen is gondolkodnom kell, mert ezt sem értem. Valami vagy valaki zavaros. Lehet, hogy Orbán?
Azt azonban jól megértettem, hogy – mint a miniszterelnök hangsúlyozta – „nem vagyunk egyedül”. Igaz, a lengyeleket elsodorta „a Soros-féle baloldal szökőárja”. (Soros nyilván lepénzelte a 40 milliós Lengyelország választópolgárait.) “De a szlovákok lábra kaptak, a csehek ébredeznek, az osztrákok készülődnek, a hollandok már talpon”. (Ez utóbbi igaz, mert a szélsőjobboldali Geert Wilders, hiába kapott relatív többséget a választásokon, képtelen volt kormányt alakítani és – a hollandok már talpon – egy három-párti baloldali koalíció alakított kormányt Hollandiában.) Orbán úgy látta, hogy “fellázadtak az amerikaiak is”. Körülnézek, még az utcára is kimentem, de nyugalmat és csendet látok ebben a fellázadt Amerikában.
Hamarosan mi leszünk a többség a nyugati világban, jutott végkövetkeztetésére a miniszterelnök, és „megnyithatjuk a nyugati nemzetek új nagy korszakát”.
“Kizökkent az idő; – ó, kárhozat!” Nagy szerencse, hogy van, aki arra született, hogy – Arany János veretes fordításában – “helyre tolja azt”. Ez sikerülni fog, hiszen Orbán már eddig is sok mindent, egy egész országot is eltolt.
A szerző blogbejegyzése 2024. március 23-án.
