Berend T. Iván: Kamala

Berend T. Iván: Kamala
“Ismer-e Ön olyan amerikai törvényt, amely bevatkozást biztosít a kormánynak a férfiak testébe?” A jelölt, közkedvelt magyar mondással, köpni-nyelni nem tudott; a kérdés pontosítását kérte, mire Harris csak ennyit magyarázott: “Tudja ugye? Nő – férfi”.

Gerevich József: A pszichiátria nem fontos semmilyen hatalomnak

Gerevich József: A pszichiátria nem fontos semmilyen hatalomnak
Sokkal közelebb van a művészethez, mint az összes többi ága az orvostudománynak. Egyszerűen annyira rácsodálkoztam ötödéves koromban a pszichiátriára, amikor elkezdtük megismerni a lelki betegek és a pszichiátriai betegek életét, hogy már nem volt kérdés számomra: ez az én világom.

Kereszty András: Volt egyszer egy Karikatórium

Kereszty András: Volt egyszer egy Karikatórium
Minden úgy kezdődött, hogy Fenyő János (igen ő, a később meggyilkolt) azt találta ki, hogy én legyek a Népszava főszerkesztője. Én meg azt találtam ki, hogy leszek. A főszerkesztői poszt lehetőséget adott az újság átalakítására.

Zöldi László: Kereszty András fejfájára

Az utolsó sorban ültünk, és bizony eléggé el nem ítélhető módon sugdolóztunk, kamaszosan röhincséltünk. A hangján és a kedélyén nem érződött a kora, de amikor felállt, hogy mint az újságíró szövetség volt elnöke átadjon egy díjat, már nehezen mozgott.

Békesi László: Olimpia a hatalom markában

Békesi László: Olimpia a hatalom markában
Az a politikai erő, amely képes uralni és felhasználni a tömegek érzelmeit – minden más tényezőtől függetlenül –, hatalmas előnyre tesz szert a többnyire kíméletlen politikai versenyben. Ma fellobban az…

Kereszty András: Az Alvó Hölgy barlangja

Kereszty András: Az Alvó Hölgy barlangja
A réges régi időkben élt egyszer egy király. Volt annak egy gyönyörű szép lánya, Phikul. Ez a lány nem csak szép volt, mint a felkelő nap, hanem okos is, sok-sok tudás birtokosa. Csak egy dolog volt sokáig ismeretlen a számára. A szerelem.

Gáspárik Attila: Tanár úr 100 – In memoriam Lohinszky Lóránd

Gáspárik Attila: Tanár úr 100 – In memoriam Lohinszky Lóránd
Mára már tökéletesen megértem a hétköznapi páncélt, amit folyton viselt, amikor nem volt színpadon vagy katedrán. Kisvárosban folyton védekezni kell, a tespedtség, a szellemi mocsár beszippantása ellen. A harc meg szép, ezért bírhatott ki évtizedeket.