INTERJÚ / ESSZÉ

Nehéz úgy nyugati elkötelezettségűnek lenni, hogy a kormányzó hatalom beáll a Nyugat-ellenesek körébe, megkérdőjelezve a nyugati civilizációs értékeket. A történeti múlthoz való viszonyulásban is vannak tudati problémák.

A kegyelmi ügy nyilvánosságra jutása, február 2. óta rianás keletkezett a magyar zsarnokság jégpáncélján. De a változás azon múlik, hányan bújnak elő a vackukból, a házaikból. Ami a saját lelkiismeretünkkel való elszámolást illeti, három választásunk van.

Elhallgatáskultúrában élünk, és az erdélyi magyar közéletben nem szokás a mi fiunk borját elmarasztalni. Persze, egy jó közéletnek a hiányát is jelzi a nagy csend, amely az esetek súlyosságát figyelembe véve, teljesen természetellenesnek hat.

Mint a történelemben már néhányszor, ma is népfrontkényszer van. Kényszer a baloldalon túlterjedő széles szövetségre, mindazokra, akik legalább a rendszerváltás első (NER-váltó) értelmezését vallják.

De nemcsak Magyarországon terjedt az őrület, futószalagon jöttek Erdélybe is a fideszes politikusok, hogy Kelemen Hunorral duóban nyomják a békeszólamokat, amik nem szólnak semmiről, azon túl, hogy az egyszerű emberek józan ítélőképességét szétcincálják.