A HÉT50

Lehet, hogy Csehi egy-egy íróról, jelenségről vagy kérdéskörről túl keveset vagy éppen túl sokat beszél (ami végső tokon minőségileg ugyanaz). Az azonban bizonyos, hogy a lényegeset, a fontosat, a társadalmi érvényűt, a hozzánk szóló tanulságot sohasem felejti el megfogalmazni.

Egy budapesti könyvnapon megismerkedett Babitscsal, aki megkérdezte tőle, hol tanult meg ilyen kitűnően magyarul. Sbârcea ezt a vallomást küldte válaszul Babitsnak, lírai és megható történetét annak, miért és hogyan tanulta meg nyelvünket...

Évek folyamán sok száz előadást tartottam falusi kultúrotthonokban, népi egyetemen, üzemekben, több tudománynépszerűsítő cikket írtam napilapoknak, néhány előadásom elhangzott a rádióban. A Hét a legigényesebb lap, melynek hasábjain tudománynépszerűsítéssel megpróbálkoztam.

A. M. marosvásárhelyi hazánkfia, aki az itteni szájsebészeti Klinikán végez kutatómunkát egy évig, s leutazott hétvégére St. Louisba (900 kilométer délkeleti irányban), hogy találkozzék egy kollégájával, azt meséli, lelkére kötötték, ha belép egy üzletbe, nehogy véletlenül is hirtelen rántsa ki kezét kabátzsebéből, mert pisztolyt rántó rablót sejtvén benne, a személyzet azonnal ráveti magát…

Meglepett a finnek nagy vendégszeretete, annál is inkább, mert az otthoniak azt mondták, hogy a finnek nem nagyon barátságosak az idegenekkel. Számomra minden újszerű volt: a sajtleves például (olyan, mint a zsendice), amelyet nem az étkezés elején, hanem a végén szolgálnak fel.

Ez a nemes, és sokszor apáról fiúra szálló foglalkozás, amely a legtöbbször az emberséghez méltó értelmet és a haladást szolgálta, a mi rendünkben vált igazán megbecsült, s tisztelettel övezett hivatássá.

A hajdani energiáktól való telítettség, papírt barázdáló ívelések helyébe most a finom, lélekkutató keresgélések kerültek, de úgy, hogy a művészi biztonság azért most sem hiányzik belőlük.

Ha azt kérdezte; miképpen lehetséges az irodalom, s válasza a transzcendáló tudat léte volt, talán azt is megkérdezi: miképpen lehetséges a transzcendáló tudat? Ez az igény, melyhez így elemezve elérkezett?

A parapszichológia – mint ellentmondásokkal és nyilvánvaló tényekkel, kompromittáló balsikerekkel és felemelő tisztázódásokkal teli, fejlődésben levő tudományág – iskolapéldája egy tudomány fejlődésének, vajúdásainak és forradalmi mozzanatainak; az elmélet és a kísérlet összefüggésének szempontjából kihívást jelent a tudomány módszertana számára is.