A HÉT50

Amit kiadtak tőle, mind elfogyott. Még az antikváriumban sem lehet kapni. Pedig írásai sokezer példányban jelentek meg. Ez nemcsak azért van, mert apám nagy mesemondó volt, hanem azért is, mert az örök emberi szorongást enyhíti könyveivel. Megtanít az emlékezés egyszerű technikájára...

Asztalbontáskor Bem így szólt: „Bocsánat, uraim, de holnap meleg napunk lesz...” Dienes András megírta, hogy Berki Mózesről, Bem ügyes hírszerzőjéről van szó, akivel azonban az erdélyi hadsereg fővezére nem járt vacsorázni.

Lehet egy film néma avagy hangos, fekete-fehér avagy színes, szélesvásznú és panoramikus stb. stb., de csak a legritkább esetekben bírja ki a maga másfél óráját, máskor két, esetleg három óráját – zene nélkül!

Ha lehet, ha valahogy szerét ejtheted, írj csak egy szócskát is, édes angyalom. Én nem mulasztom el az arra menő alkalmakat. Szopik-e még a fiam? Válasszátok el minél előbb, s tanítsd beszélni, hogy meglepjen. Csókolom a lelketeket és szíveteket miljomszor számtalanszor imádó férjed Sándor

Tele gyomrunk hirtelen kinyitja szemünket is. Most már látjuk társainkat az asztaloknál; sok a néger. Egy idős asszony, hajában vörös toll, halkan dalol. A legtöbben lepedőnyi újságok mögó bújva sebtében kapják be reggelijüket. Kint – szinte csak most látjuk – a Connecticut Avenuen óriási fölfordulás.

Ha az eredetét nem is sikerült megnyugtatóan tisztáznom, az ünnepség arányai gondolkodóba ejtettek. Nemcsak Münchenben, hanem végig, amerre jártam, vagy Oktober-fest előtt álltak vagy éppen az Oktober-festről tértek vissza.

Réthy Andor józan realizmusa abban is megnyilatkozott, ahogyan a jóindulatú észrevételeket, sőt a durva bírálatokat tudomásul vette: legyőzte megbántottságát, és levélben kérte a kifogások konkretizálását, a helyreigazítást, kiegészítést – a közös cél érdekében.

Az erdélyiség sokszínűség. Tudja ezt a sokat barangoló és igen a historikus is, aki ezernyi változatában találja meg a jellegzeteset, a rész-egészekből felépülő egységet. Ezért is kellenek a „tájak” közelképei...

Ezért elhibázott szerintem arról beszélni, hogy ez a „folklór-gyökérzet” az, amely nálunk „irodalmat lombosít fel”. Mert bármennyi kifejező eszközt kölcsönöz is a folklórtól a mai művész, attól művészete még nem lesz okvetlenül folklorisztikus...

A legbiztosabb mód az, ha érdekes művek írói érdeklődő, művelt olvasókkal találkoznak. De ezeket az érdekes műveket és érdeklődő olvasókat megtalálni, számukat megsokszorozni, úgy vélem, önmagában sem érdektelen feladat.