A HÉT50

Laboratóriumi kísérletek azt tanúsítják, hogy sós közegben a fémgömbök egyetlen év leforgása alatt 900 méteres mélységbe ássák be magukat. Az önmagát eltemető radioaktív salak megoldhatja tehát a nukleáris energiatermelés egyik legsúlyosabb problémáját.

Leriche – valódi francia szellemességgel – a betegséget kétfelvonásos drámához hasonlítja. Az első felvonás alattomosan játszódik le, a szövetek mélyén. Amikor kigyúlnak a fények – fellép a fájdalom – már túl késő, benne vagyunk a második felvonásban.

Bár még nincs meggyőzően bizonyítva, feltehető, hogy a ciklusos naptevékenység valamilyen szövevényes befolyással van a földi időjárásra is. Mai ismereteink szerint a naptevékenység közvetlenül és elsődlegesen főleg a magnetoszférára és az ionoszférára hat.

Kellemetlen életmű ez, mert állandóan az olvasó eszébe juttatja, hogy tévedni lehet, sőt a tévedést bevallani sem tilos. Testületeket pedig arra figyelmeztet, hogy a szellem értékei nem intézményesíthetők, sőt az intézményesült eszmék nevében senki sem hivatott végleges értékítéletek megfogalmazására.

Nemzeti állam képletében egyenlőséget hirdet, a forradalmi haladás győzelméért néptestvériségben fogalmaz, nemzetközi szolidaritást vall, ellentéteket hidal át. Nevéhez fűződik két forradalom – a román és a magyar – közös nevezőre hozása Kelet-Európa emancipációja jegyében.

Kényelmesen utazunk most a pompás úton, mint már hozzászoktattak, mert előbbi utunk alkalmával irtózás lepett volt meg, midőn a felettünk függő szirtek összezúzással látszottak fenyegetni, főként, ha a karzat lyukain a szinte alattunk hullámzó [Dunába] esének pillantásaink.

Lehet, rosszul látom, de nekem úgy tűnik, nálunk a dilettánsok szorgalmaznak olyan fajta közéletiséget, mely nemhogy íróhoz, de egyszerűen igazmondó emberhez sem méltó, a féltehetségek pedig riadóznak és riasztanának mindenféle társadalmi tehertétel-vállalástól...

Mintha az Ezeregyéjszaka kiapadhatatlan mesevilága párosult volna Borges mértani pontosságú leleményével, úgy merül el az olvasó a főszereplő önvallomásában, hogy a valóságosnak tetsző tények után alászálljon az időben...

Szász János ismét egyik legidőszerűbb, leginkább kortárs írónknak bizonyul, nem egyszerűen írásainak tárgyával, hanem mindenekelőtt látásmódjával, gondolkodásmódjával, mondanivalójával.

A totalitás-fogalom feloldja a konstrukció elvont jellegét, a kollektív szubjektum ráébred a világ idegenségére, és tudja, hogy csak akkor szerezheti meg önmaga lényegét, ha magáévá teszi a világot.