A HÉT50

Magános és társas fullánkos darazsaink gazdasági jelentősége nem elhanyagolható. Az énekes madarakkal egyetemben nagyszámú rovarkártevőt pusztítanak el, és tevékenységükkel hathatósan hozzájárulnak a biológiai egyensúly megtartásához.

Hogy mi minden kell a jó tudományhoz, és hogy mi mindenre jó a tudomány, azt valószínűleg kevesen tudták Moisil akadémikusnál jobban. Nála, aki szinte sohasem beszélt arról, amit tett vagy tenni fog, s gondosan kerülte a szakmai tolvajnyelvet...

Kétségtelen, hogy Gaál Gábor számára Kant és Hegel bölcselete, de Dilthey, Simmel és Husserl filozófiai nézetei is, olyan elméleti megalapozást nyújtottak, amely azután lehetővé tette a marxizmus mélyebb elsajátítását, nyitott és alkotó szellemének befogadását.

Nem más ez a regény, mint a múlandóság humanizálása; a lehetőségek felkutatása az emberi integritás fenntartásához, a mindennapos halál folytonosságában. ha a biztos állandót, az invariánst keresem ebben a műben mint viszonyítási alapképletet, akkor ez számomra így fogalmazódik meg: a humanizmus igézete.

A művet például bizonyosan nem Kolozsvárt szerkesztették, egyetlen akkori kolozsvári író nincs szerzői között. Szerkesztője is minden bizonnyal a Huszadik Század szerkesztőségéből való. Személyéről vagy személyeikről Gaál bevezetője nem világosít fel.

Az intézmény látszólagos demokratizmusa mögött valójában a szerencsejátékok nagyipari újraméretezése húzódik meg, és ennek legfőbb, „termelőeszköze” a szerencsegépek megszámlálhatatlan serege...

Hogyan magyarázza majd meg a tudós idegenvezető a hitetlenkedő látogatónak e rengeteg anyagot és munkát felemésztett építkezés addigra már érthetetlen rendeltetését?

Az űrkutatás viszonylag rövid, eseményekben azonban annál dúsabb története azt bizonyítja, hogy a csillagok felé vezető úton az ember előtt nem állnak áthághatatlan technikai akadályok. Az viszont kérdés marad, hogy vajon maga az ember megjárhatja-e ezt az utat.

„Mindent kimondtam ami mondható volt / mindent szavakba foglaltam mi szó volt / nyelvemen minden jó volt ami jó volt / az új csak új és ami ódon ó volt / mi követhető volt kedvvel követtem / mi kivethető volt mind kivetettem / mi írható volt mind írásba tettem...

Tehát Aron Cotrușt négy évvel előbb már emlegeti magyar folyóirat, nem is kicsi rangon! Egyébiránt ez a folyóirat emlegeti Franz Kafkát is! Ez a régi vizsgálódásom jutott eszembe, mikor Vita cikkét olvastam...