A HÉT50

Miközben kételyeinek, bánatainak, kétségbeesésének kifejezést keres és hangot ad, nem csupán saját megmentéséért, de az egész emberiség üdvéért teremt új és új világokat a képzelet birodalmában és örökíti meg bizakodását az emberi szabadság és művészi szépség diadalában.

„A népszolgálat... a művészetben csak ott teremtett világirodalmi értéket, ahol egy nép történelmi-politikai célkitűzései korproblémákként jelentkeztek, és az őket kifejező művész világirodalmi rangú tehetség volt.”

Méltóbb helyet nemigen lehetett volna találni az ünneplésre Madách Imre születésének százötvenedik évfordulóján, mint az ugyancsak ünnepi (száznyolcvanadik!) évadjánál tartó kolozsvári magyar színház színpadát.

... ezen a helyen a szálló; három-négy percnyire vagy még annyira sem a Szent Márk tér délnyugati sarkától, a Procuratie Vecchie mögött, csendes helyen, csendes terecskén, mondhatnám, zsebtéren; az ablakok keletre néznek, példás tisztaság...

A kiáltvány megjelenésével szinte egyidőben kitört a februári forradalom, Lajos Fülöpnek menekülnie kell Párizs városából, s a barikádokon igazolódik az, hogy a proletariátus az egyedüli valóban forradalmi osztály.

És elgondolom, hogy csak a geometria ismer összemérhetetlen mennyiségeket, de egy dallam kifejezheti egy város képét, és egy városkép tökéletesen fedhet egy dallamot. Talán a Kis éji zenét, talán egyebet, és nem véletlen, hogy Mozart ebben a városban született, ebben az utcában...

A legreménytelenebb zsákutcából is létezhet kiút: a fizika története jó pár krízist tart számon, melyekből a tudományt mindannyiszor megváltóként üdvözölt új elméletek segítették ki. Ha beigazolódik az ultrarelativisztikus sebességgel száguldó tachionok létezése, a kozmológia szemkápráztató jövő körvonalait rajzolhatná elénk.

Francois Jacob 1920-ban született Nancyban. Főiskolai tanulmányait a háború szakította meg, amelyben maga is aktívan részt vett a francia felszabadító mozgalom oldalán. Az ötvenes évek elejétől a Pasteur Intézetben André Lwoff-fal és Jacques Monod-val dolgozik...

Kezdjük a legeslegelején, mit értsünk azon, hogy „elfújta a szél”? A könyv, illetve a film eredeti angol címe: Gone with the wind, aminek magyar hangulati megfelelője szerintem talán az lehetne, hogy a széllel sodródva, a szelek által sodortatva vagy valami hasonló.

Verejtékesen, lüktető halántékkal ülünk vissza az asztalhoz, rá kellene gyújtani, de hát a kesztyű… Félmegoldás születik: lemegyek a kapushoz, megkérdem, nem észlelt valami gyanúsat, vagy talán tudja, van-e valakinek meg kulcsa a lakáshoz.