A HÉT50

Számos érdekes jegyzet és színháztörténeti dokumentum mellett a kitekintés sem hiányzik a világ színpadaira. Mihály Gábor, a magyarországi színházi évadról, a Nemzeti Színház egyik művésze, Virgil Popovics, szovjetunióbeli tanulmányútáról számol be...

Robert Escarpit most megjelent könyve (A könyv forradalma, Kriterion, 1973 – Horváth Andor fordítása) azért esemény, azért fegyvertény, mert a francia írástudó az olvasó oldaláról közelít a könyv világa felé.

Endre Károly hivatásos tanú: költő. Eleve megvesztegethetetlen, mert eszmékben, fogalmakban és nem helyzetekben gondolkodik. Nem feltétlenül történelmi, azaz időbeni, múló összefüggésekben, hanem a mellérendelés, a fű-fa-virág-ember együttélésének szövevényes és mindent átfogó kapcsolataiban.

A legjobb írások egy-egy mozzanata azonban arra figyelmeztet, hogy ennél több is lehetne. Több, magvasabb, hatékonyabb, ha úgy tetszik, komolyabb. Persze, nem a humor rovására, ellenkezőleg, a javára.

A címfordítók útjai amúgy is kiszámíthatatlanok. Amikor a Le bossu (A púpos) című filmet A bosszúnak fordították, vagy amikor a Bolile cǎilor biliare című egészségügyi oktatófilmet A biliári lovak betegségei címen plakátírozták – ebben volt valami monumentális.

„A katonák s köztük apám és más telepesek is az indiánokhoz közeledtek, hogy lefegyverezzék őket. Az egyik öreg törzsfőnök ott állt a dombon és amikor az emberek a település közelébe értek, egy marék port dobott a levegőbe, mire az indiánok tüzet nyitottak puskáikból, amiket addig a köpenyeik alá rejtettek.”

Az álom: évi tizenkét Antenna-kötet, négy-öt kézikönyv és két-három gyakorlati-barkács kötetecske. Természetesen társadalomtudományi kiadványainkat is továbbfejlesztenénk. Talán 1976-77-re mindezt elérjük.

Ilieșiu az 1930-as években mint a kolozsvári református kollégium romántanára szolgálta a román irodalom népszerűsítését. Napjainkban ismét találkozhatunk a műfordításaival folyóiratokban és a magyar irodalom román antológiájában.