A HÉT50

„Én már végignéztem egy szánalmas komédiát, a fasizmus bukását: láttam, hogyan született meg fasiszták ténykedéséből az antifasizmus. Remélem, nem kell végigszenvednem egy második komédiát is, az antifasiszták nyomában újjászülető fasizmusét”.

Mit tud tehát Illyés Kinga ? – Fölfedezni a versben az élőbeszédet. Mert elmélet, üdvözítő is, akad nem egy; az igazság viszont annyi – csak annyi! milyen egyszerű ez, és milyen nehéz érvényre juttatni – , hogy a vers alapja az élőbeszéd.

Petőfi Sándor két-három év alatt a magyar irodalom egész addigi útját bejárta önmagáig, megismételte, maga teremtett hagyományt magának. Belefoglalva szépen Horatiust is. Mert az irodalomban hagyomány nemcsak nemzeti létezik.

ez itt most már Kalifornia. De hol lehet a pálmafákon, a oliciniákon, a ciprusfákon, a piniákon, a felhőkarcolókon, a sárga smogon túl, hol lehet, hová bújt, merre rejtőzik a Csendes-óceán?

A halászat mellett jelentős eredményekkel járhat a Philophora nevű növény felhasználása, amely roppant mennyiségben található a Fekete-tengerben. E növényből értékes élelmiszeripari alapanyag (agroid) készül.

Magános és társas fullánkos darazsaink gazdasági jelentősége nem elhanyagolható. Az énekes madarakkal egyetemben nagyszámú rovarkártevőt pusztítanak el, és tevékenységükkel hathatósan hozzájárulnak a biológiai egyensúly megtartásához.

Kellemetlen életmű ez, mert állandóan az olvasó eszébe juttatja, hogy tévedni lehet, sőt a tévedést bevallani sem tilos. Testületeket pedig arra figyelmeztet, hogy a szellem értékei nem intézményesíthetők, sőt az intézményesült eszmék nevében senki sem hivatott végleges értékítéletek megfogalmazására.

Nemzeti állam képletében egyenlőséget hirdet, a forradalmi haladás győzelméért néptestvériségben fogalmaz, nemzetközi szolidaritást vall, ellentéteket hidal át. Nevéhez fűződik két forradalom – a román és a magyar – közös nevezőre hozása Kelet-Európa emancipációja jegyében.

Kényelmesen utazunk most a pompás úton, mint már hozzászoktattak, mert előbbi utunk alkalmával irtózás lepett volt meg, midőn a felettünk függő szirtek összezúzással látszottak fenyegetni, főként, ha a karzat lyukain a szinte alattunk hullámzó [Dunába] esének pillantásaink.

Lehet, rosszul látom, de nekem úgy tűnik, nálunk a dilettánsok szorgalmaznak olyan fajta közéletiséget, mely nemhogy íróhoz, de egyszerűen igazmondó emberhez sem méltó, a féltehetségek pedig riadóznak és riasztanának mindenféle társadalmi tehertétel-vállalástól...