A HÉT50

Csakugyan, talán legfigyelemreméltóbb újító kísérlete Ambrus Zoltánnak: az intellektuálisan fegyelmezett előadásmód s a mérlegelő műgondról árulkodó stílus. Az a fajta prózai nyelv, amely nemsokára Babits Mihály regényeinek lesz sajátja.

Az öröklődés ősi problémája: miért hasonlít a gyermek szüleihez, vagy miért nem mutatja azok egyes jellegzetes tulajdonságait – sajátosan emberi. A válasz az egész élővilágra általánosan érvényes öröklődési jelenségek, törvények ismeretében tudományosan megadható.

Pierre de Ronsard emlékezetét már nem kell ébresztgetni, szinte érthetetlennek tűnik azonban, hogyan feledkezhettek meg róla annyi ideig az utódok, miért merült feledésbe neve-műve, mígnem éppen a romantikusok újra felfedezték.

Vajon Gutenberg korszakos találmányának indítékai csupán a műszaki fejlődésben keresendők? Amint Dankanits művéből kitűnik: nyilván nem! Új korszak kezdődik a művelődéstörténetben – és az egyetemes történelemben – a XIV–XV. század fordulóján.

Kevés azt mondani, hogy Harag a konkrét történetben, jelesen e századeleji emberi sorsokat csomóra kötő színpadi cselekményben az általánosan emberit keresi és azt menti át. Pedig erről van szó. De mégis többről. Mert Harag meg tudja kísérteni a mai nézőt.

A színpad: a Szalay-lányok századeleji otthona és börtöne. Innen nincs kiút! – suttogták hunyorgó opálos tükreikkel a körkörösen zárt díszletfalak. Ezt sugallja a mozgás: a három leány szép, fájdalmas és rögeszmés körözése egy lámpa körül...

Orbán Balázs a Nyír felszínéről szólva azonnal hozzátette: „én annak a megfejtését a geognostákra bízom, s mint olyan kontár nem merek véleményt kockáztatni“. És nem ez az egyetlen eset, amikor hasonló szemérmességgel nyilatkozik, miközben ragyogó és időtálló gondolatait papírra veti.

A kovásznai nőgyógyászati és szülészeti osztályon két olyan anyával is találkoztam, akik éveken át hiába várakoztak gyermekáldásra. Régi álmuk szénsavas fürdőzés és mofettakezelés után válhatott valóra. Az anyák arcát figyelem…

Láng Gusztáv alighanem a legjobb irályú irodalomtörténészünk és -kritikusunk, és gondolom, ugyancsak nem édesmindegy, kinek a szövegét olvassák licistáink Adyról, Móriczról, József Attiláról, el egészen Radnótiig, Illyés Gyuláig és Déry Tiborig.

Napoca Marcus Aurelius vagy Commodus császár uralkodása idején, az i.sz. II. század második felében már elnyerte ezt a rangot, ami egyben a város gyors gazdasági és társadalmi fejlődését is tükrözi.