Volt egyszer egy lelkület…
A népszerű erkölcstan pozitív normákban írja le a magatartásban visszaverődő világ igényeit, de mit sem tud a világban visszaverődő ráció kínjáról, amit saját tehetetlenségének láttán érez. Az erkölcsi metafizika ezért nemcsak hogy népszerűség híján való, de kínos dolog is. Talán mégis szükségünk van rá.
Tisztelt Szerkesztőség, válaszolnék magam is az Új Hét körkérdésére.
1970 őszén pályakezdő rajztanár, képzőművész voltam Szatmárnémetiben. Élénken emlékszem A Hét megjelenésére, rendszeres újságolvasók voltunk, érdeklődéssel követtünk minden számot. Akkoriban a szatmári korzón volt egy Cafe-Tabac nevű bár, ahol naponta kis asztaltársaságok gyűltek össze, a frissen megjelent újságok kézről-kézre jártak.
Ötven évvel ezelőtt, október 23-án jelent meg Bukarestben A Hét első száma. Az évforduló jelentőségéhez méltó megünneplésére nem nagyon számíthatunk. Ezért a magunk módján ünnepelünk: létrehozzuk az Új Hét (www.ujhet.com) weboldalt.
A Hét évfordulója és az Új Hét indulása alkalmából a következő kérdésekkel fordultunk barátainkhoz:
– Miben látja a bukaresti A Hét indulásának jelentőségét? Mit tart fontosnak elmondani róla az ötvenedik évfordulón?
– M(enny)iben lehet és m(enny)iben nem lehet folytatása a bukaresti A Hétnek az ubiquus Új Hét?
– Sajtótörténeti tény: 1970. október 23-án Bukarestben megjelent A Hét első száma. „Idézem” a kolofonból: „Társadalmi-politikai-művelődési hetilap… Főszerkesztő Huszár Sándor…” Alapító főszerkesztőként mennyire volt szabad kezed a lap (ki)alakításában? Hogyan toboroztátok össze a szerkesztőséget?
Akik 1970-ben a lapot alapították: a „fényes szelek” nemzedéke, a nagyjából 1925-1930 között születettek. Sütő András és Domokos Géza, Szász János és Huszár Sándor, Bodor Pál és Székely János, Kányádi Sándor és Panek Zoltán – idehaza, „odaát” pedig Nagy László és Csoóri Sándor, Simon István és Fodor András, Sára Sándor és Gyurkó László neve áll jót ezért a nemzedékért.
Simogató érzés lenne fél évszázad távlatából a sikerült munka tudatában emlékezni A Hét című hetilap színre lépésének dátumára. Úgy tűnik azonban, hogy az eseményekben túlságosan bőkezű történelem korántsem kényeztette el a résztvevőket vagy a tanúkat.
A Hét látszólag a rendszer dédelgetett gyermeke volt, akiben nem is a megvalósulást mint olyat, hanem a megvalósító kegyét kell dicsérni. Az ellentmondásos kirakat-helyzet felemás hangulata nyomta rá bélyegét azokra a „testvéri hangokra”, amivel aztán A Hét megjelenését a romániai magyar sajtó fontosabb fórumai fogadták.
Alapításkor két generáció alkotta A Hét gárdáját: a tapasztalatlan fiatalok (öten vagy hatan 1944-es születésűek, huszonhat évesen alapító tagok!) és a több mint tíz évvel idősebb tapasztalt, sokat próbált idősebbek.