A HÉT50

Vajon ezért volt-e olyan mindent elsöprő sikere Shakespeare-nek? És nem is valami vígjátékának, hanem a Hamletnek! És a fiatal Balázs Samunak, aki címszereplőként fekete palástban koponyával a kezében állott a kivilágított színpadon, és a lélegzetfojtó csöndben szilárdan mondta Arany örökérvényű szövegét.

Az 1954–56 között elvégzett első nagy gyűjtés (Bajor Andor, Benkő Samu, Csehi Gyula, Földes László, Gálfalvi Zsolt, Hajós József, Jancsó Elemér, Kallós Miklós, Marosi Péter, Szarvadi Tibor, Széll Zsuzsa, Tordai Zádor, Tóth Sándor munkája) eredményeként felszínre hozott G. G.-írások között nem tűnik fel a Gerő György álnév

Mennyit rágtátok a fülemet, a szerző, a rendező, mindenki, hogy így kéne meg úgy kéne. Akkor hagytalak, tudod, minden jó ötletet szívesen vettem. De most megmondom: én a dzsungelt szinte mindennap megjártam. És megszereztem a gyémántot.

Vadász Zoltán Stockmannja kivételesen jó alakítás, már-már túl a megszelídített szerep lehetőségein. Hangjának rábeszélő melegségében, mozdulatainak lendületében és sutaságában, buzgó jövés-menésében vidéki apostolok sorsát viseli fáradhatatlanul, harapóson és mindig újra lelkesen.

Nagy dilemmájában Szávai – mint kiderül – már-már megértette, hogy a mindenkori kezdet bátorításra szorul, de megijedvén azután önnön nagyszívűségétől, dilemmájából kikászálódva gyorsan leparancsolta Veress Dánielt a világot jelentő deszkákról.

Veress Dániel úttörő szerepe lényegesen jelentéktelenebb, mint Sütő András véli (ha a két világ háború közötti folytatástól vagy a negyvenes-ötvenes évek próbálkozásaitól eltekintenénk is), a Mikes-dráma 1969-ben jelent meg, Kocsis Martinovics-drámája szintén, Páskándi Dávid Ference 1970-ben.

A legnehezebb körülmények között, napi tizenhat-húsz órát dolgoznak az új kórház munkáshősei. Kevés az ember, gyenge az élelmezés, de mindenki lelkesen, nagy hivatástudattal végzi feladatait.” Ön rektorként közvetlen résztvevője volt ennek az építőmunkának.

A szerző olvasni kezd. Még magyaráz, de aztán delejes áram indul az asztal körül. A csevegés elhallgat, figyelemmé némul. A szerző olvas, már él a Szöveg, forrósodik a dráma. Végighullámzik a termen: érzi az asztal, a székek, a falak, a színészek.

Közéjük tartozik – elsősorban – Markó Béla, aki nemrég önálló kötettel is jelentkezett a Forrás-sorozatban. De ugyancsak sok reményre jogosítónak véljük Adonyi Nagy Mária, Nagygarda József, Németi Rudolf, Pethő László, Szőcs Géza s Veress Gerzson pályakezdését is...

… A fordító mindig a lehetetlenre vállalkozik; olykor hűtlennek kell lennie a szöveghez ahhoz, hogy hű lehessen a költőhöz, akit fordít. Veronica Porumbacu is Radnóti szelleméhez maradt hű. Ahol nem volt más választása, inkább egyszerűsített, mintsem hogy hamisítson.