Rostás Zoltán: Mit vár az olvasó A HÉT-től

1. A múlt év végén közölt (és szerkesztőségünkbe kitöltve visszaküldött) kérdőívek elemzése során igazolódott az az előzetes feltevésünk, hagy A Hét olvasótáborának társadalmi, szakmai szerkezetében nem jelentkezik számottevőbb változás. Az…

Láng Gusztáv: Vers és modor

Az olvasó, ha versekre szánt óráiban végigböngészte Páll Lajos verskötetét, a Fényimádókat, azt hiszem, nem címekre, nem a többitől elkülönülő versekre fog visszaemlékezni belőle, hanem egy hanghordozásra. Ennek a hangnak…

Rónai István: Hídavatás

Nemcsak San Remoból, Aranyszarvasból, Euróvízióból és Névtelen csillagból áll a világ. Aligha hinném, hogy akadna manapság olyan fülellenzős teenager, aki befogná a fülét, mikor – nem olyan nagyon sokkal Louis…

D. Varga Katalin: Szürke-vörösbarna-szürke

A fényűző katalógus tanúsága szerint, több mint hatvan kiállításon vett részt. A számos hazai – egyéni és csoportos – jelentkezés mellett művei talán még többször szerepeltek külföldön, s nem csak…

Szász János: Ezt olvastam (3)

Tallózva a folyóiratok között újból és újból magamnak kell szegeznem a kérdést: vajon mi az oka az esszé, a tanulmány, a kritika ekkora térhódításának? Mi magyarázza ezt az értekező lázat, ezt a magyarázó szenvedélyt, ezt az értékeket szinte kincskereső megszállottsággal hajhászó versenyfutást? Szász János írása

Csehi Gyula: Ki fél az irodalomszociológiától?

A címben szereplő, korántsem pusztán szónoki kérdésre aligha lehetséges nemlegesen válaszolni. Az igazság ugyanis az, hogy sokan félnek az irodalomszociológiától. Közöttük e sorok írója is. Csehi Gyula írása

Új elnökséget választott a hétvégén a Szkeptikus Társaság

A Szkeptikus Társaság Egyesület közleménye Új elnökséget választott a hétvégén a Szkeptikus Társaság, amely a tudományos szemlélet és módszertan bemutatását, népszerűsítését, valamint a kritikai gondolkodás széles körben való elterjesztését és…

Gelu Pateanu: Brăduţ Covaliu tájképei

Gelu Pateanu: Brăduţ Covaliu tájképei
Színekbe oldott tér és idő. Talán ebbe az egy mondatba sűríthető Brăduţ Covaliu művészetének jellege – de elképzelhető így is: a „mindig” és a „mindenütt” festészete.