Bácski György: Harminckét év százkét versben

Egyszerű, őszinte szerelmi költészet ez, mely ugyanakkor érzékenyen reagál a kor történéseire is: „ha ezer földlökés rengene / s fenyegetne megannyi rém, / látom az utamat / és megyek felfele én, / a huszadik század egyszerű embere”.

Majtényi Erik: Feltörték a fityót (Zárójelben)

Tudom, hogy a tájszókat és az argót nem lehet kitiltani a köznyelvből. És azt is tudom, hogy akkor a novellákból sem lehet, legkevésbé a dialógusból, lévén ezek a nyelvi jellemzés tartozékai. Hát akkor mit akarok?

Huszár Sándor: NAPLÓ (részletek 14.)

Huszár Sándor: NAPLÓ (részletek 14.)
Együtt ültünk a páholyban Nagy Istvánnal a bemutatón – azt mondtam neki: nagy esemény ez az előadás. István bátyám bólintott, és a rá jellemző keserű realizmussal beismerte: én mindig tudtam, hogy ez egy nagy darab. Megfogóztam, hogy ki ne essem a páholyból.

Dános Miklós/Bodor Pál: A rész gazdagítja az egészet

Most úgy érzem, hogy a romániai magyarság önkifejezésének talán legfontosabb eszköze a tévé. Hiszem, hogy a képernyőn többet tud meg egymásról román és romániai magyar, mint bármilyen más úton. Hiszem, hogy a képernyőn ezt a kölcsönös megismerést és testvériséget kell szolgálnunk.

Huszár Sándor: NAPLÓ (részletek 13.)

Huszár Sándor: NAPLÓ (részletek 13.)
Nemrég ezredik megjelenéséhez érkezett a bukaresti magyar művelődési hetilap, A Hét. esemény az én életemben is – bár csak 673 számot volt időm megszerkeszteni. Bukarestben talán ilyen apróságra, emlékezésre nincs idő.

Huszár Sándor: NAPLÓ (részletek 9.)

Huszár Sándor: NAPLÓ (részletek 9.)
De kinek van igaza? Nekem? Nekem a legkevésbé. Ugyanis a többletmunka – a szemmel láthatóan istenkísértő szövegeket követő négy-tíz áttördelt oldal éjszakázásai – miatt a szerkesztőség fáradt és lázadozik.

Ion Biberi: Beszélgetés Lucreţiu Pătrăşcanuval

– Voltam Văcăreşti-ben, megismertem a brassói börtönt, a csíkszeredai tábort és a Tírgu Jiu-it, a Poiana Topului-i kényszerlakhelyet. Mindezek a mozzanatok kombattív szellememet erősítették, hitemet szilárdították. Túl mélyen gyökereztem ebben a földben ahhoz, hogy megrettentéssel, erőszakkal szétzúzhattak volna…

Huszár Sándor: NAPLÓ (részletek 12.)

Huszár Sándor: NAPLÓ (részletek 12.)
De hogy Erdélyben él egy nép, amely ellen Vitéz Mihály hadai felvonultak, és amely szintén érzékeny lehet a valójában görög nemzetiségű nagy román honalapítóra, nos, erről szó sem esik. Sokszor az az érzésem, hogy ezek önmagukat kényeztetik. Egyfajta szellemi onanizálás.

Heinrich László: Lándzsák, árbocok, távvezetékek

„Eadem quintae legionis pilorum cacum in a sua sponte arserunt” (Ezen az éjszakán az ötödik légió lándzsáinak végei önmaguktól lángoltak). A szerző katonás egyszerűséggel számol be a jelenségről, semmiféle kommentárt nem fűz hozzá.