A HÉT50

A tiszteletre méltó és komoly témák között időnként derűs fordula­tok következtek. Az egyik dolgozat egy eddig ismeretlen matematikai logikai mű felfedezéséről számolt be, amelynek szerzője Lewis Carroll, az Alice Csodaországban című meseregény szerzője.

Jogos érdeklődés előzi meg Read következő regényét, amely a hírek szerint ősszel jelenik meg és Amerikáról szól. A junkerek és a Dawson atya után remélhetőleg jelentős állomása lesz majd az író pályájának.

Dutka Ákos egyébként verseivel jelen volt a váradi irodalom alapítás­nál is, az 1919-1920-as Magyar Szó és Tavasz számos versét közölte, hogy velük is élessze a kialvó holnapos szellemet. Dutka Ákos váradiságának ez is bizonysága.

Nyilvánvaló tehát, hogy a film „kollektív”, „szintetikus” „polifonikus” művészet. Csakhogy: túl nyilvánvaló ahhoz, hogy ebből valami újat és lényegeset a filmművészetről megtudjunk. A „szintézis­ből” kiinduló teóriák ezért tudták csak a Szintetikus Nagy-Semmit polimerizálni az elmélet lombikjai­ban.

Az őstehetség-kultusz nem tesz különbséget az alkotás–közvetítés–befogadás, az elkészítés–kivitelezés, az eredeti–másolat–változat mozzanatai és formái között, ami által sok tehetséget megfoszt attól a lehető­ségtől, hogy felismerhesse a művelődés folyamatában esetről esetre elfoglalt helyét és szerepét.

Amerikai szakkörökben ezért mai napig sem dőlt el: tragédia-e vagy nem Dreiser 800 oldalas regénye. Irving Babbitt tagadja, hogy az lenne: „Potyára gyötrik itt az embert!” – írja egyebek közt. Mások, ellenkező­leg, kisszerű tragédiának, de tragédiának vélik.

Teljes erőbevetés nélkül sohasem készül el a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. Csak a fiatalokra hiába bízzák. Közügy ez is, és éltető feladat annak számára, akinek a neve mindig a szellemi dagályt jelentette.

Mélyen egyéni költészet a Bacoviáé, amelyet senki máséval összetéveszteni nem lehet; megrendítő híradás egy szenvedésekkel teli emberéletről.

D. J. de Sola Price figyelmeztet arra, hogy az egyes korok szokványos történeti értékelése a tudománytörténet szempontjából revízióra szorul. A „görög csodá”-val szemben a tudományok fejlődésében inkább egyiptomi, babiloni csodáról kellene beszélni.

A film éppen azért lett milliók művészete, mert nem szorul szimbolikus kifejezésmódra, képletességre,„jelbeszédre” ahhoz, hogy egy gondolatot pontosan közöljön, hogy egy értelmi összefüggést létrehozzon tudatunkban!