A HÉT50

A strukturalista elemzés tehát akkor felel meg a leginkább a hozzáfűződő reményeknek, ha a komplex jelt az elemző nem csupán bizonyos ritmikai, eufonetikai, szerkezeti, képi, mondattani stb. ismertetőjegyek összességének tekinti, hanem egyéni módon szervezett struktúraként értelmezi.

A mammut hazánkban is élt, múzeumunk sok maradványát őrzi, s mivel a felső-pleisztocénbeli üledékszint biztos korjelzőjeként tartjuk számon, mindig örülünk felbukkanásának.

Színigaz, hivatásos fordítókra volna szüksége mindenekelőtt a napisajtónak, olyan fordítókra, akik tökéletesen uralják a román meg a magyar nyelvet, s akik egyben kiváló ismerői a napisajtó által felölelt összes szakterületeknek s ráadásul gyorsan fordítanak. Nem vonom kétségbe, hogy ilyen emberek akadnak. De hol vannak?

De román költő, író ismerőseimet hirtelen fel sem tudnám sorolni mind. Jó néhányan itt, budai lakásomon is meg-meglátogatnak, ha Magyarországon járnak. Mikor belépnek, keresett régiességgel így köszöntöm őket: Bine aţi venitu.

Szőcs István ellentmondásra késztető cikke merőben önkényes, a vitatott Pirandello-darab, a IV. Henrik szövegével-szándékával nem egyező premisszákból indult ki. Fischer István válasza pedig már csak ezt a kritikai módszert tette elemzés és bírálat tárgyává

Ámulva süllyedünk az érvek mélyére, s ha ez egyszeriben mégsem sikerülne, akkor a szerző ajánlotta módszer szerint addig ismételjük, hogy „boldog vagyok”, „életművész vagyok”, míg valóban boldogok leszünk...

A legteljesebb meggyőződéssel írták le ebben az időben, hogy a film művészetének igenis lényege, elengedhetetlen előfeltétele a némaság, hogy a beszéd „fölösleges terhétől” való megszabadulás a film legnagyobb vívmánya.

Lászlóffynak van elég érdeme ahhoz, hogy szemébe mondhassuk: ez a regénye viszont gyenge. Többnyire zsurnalizmusokban tetéződő felületes ifjúsági regény. És ha esetleg ez az értékelés túl szigorú is, a Héphaisztosz még akkor sem több, mint Dáné Tibornak A Fáraó írnoka vagy a Tau-Ceti hívójele című könyvei.