A HÉT50

Vajha ilyen olvasókönyvet szidhatnánk, gondoltam magamban, tegnapig, amikor sikerült kézhez kerítenem a kolozsvári születésű, kisiskolásokhoz szóló új gyűjteményt, a Barangolás Meseországbant, amely nálunk, azt hiszem, először, szinte kizárólag irodalmat, írók alkotásait adja a gyermek kezébe

A Korunk és A Hét cikkei, valamint a Kriterion Korunk sorozatának könyvei a korszerű műveltség ismeretanyagának terjesztésével és az alkotó gondolkodás ösztönzésével nemzetiségi kultúránk belső arányosságának megteremtését segíthetik elő.

Az ízlés, maga a nép ősi motívumai, szín- és formavilága iránti érzék sem feltétlenül öröklődő tulajdonság. A népi származás egyáltalán nem jelenti azt, hogy törvényszerű letéteményese valaki a népi ízlésnek. Szinte azt mondhatnám, hogy lassan épp ellenkezőleg.

Tehát azt mondja a kritikus, hogy ezt a sziruposan költői művet az édességipar igényei szerint filmesítették meg és nem vették tekintetbe a költői lehetőségeket. De mondom: nem értem, hiszen a film Magyarországon, és másutt is, ahol vetítették, ennél sokkal súlyosabb kritikákat kapott.

A kritika eredendően anti-provinciális műfaj. És viszont: a provincia kérlelhetetlen ellensége a kritikának. Ahol nincs mód az elfogulatlan ítélkezésre, valamely szilárd értékrend érvényesítésére, művek és kezdemények szüntelen szembesítésére – eluralkodik az energiákat befagyasztó, sorvasztó szellemi vidékiség.

„Ha valaki ma azt kérdezné tőlem, mit tartok eddigi életem legtöbbre becsült értékének – azt válaszolnám: a küzdelmet. A harcot, a nemegyszer kilátástalannak tűnt viaskodást a társadalmi igazságosság és az emberiesség szellemének győzelméért. Gyarló tollal is a legfenségesebb ideálokért.”

Hát hiszen éppen ezt akarta Todor Béla! Ügyvéd volt, igen jól látta, hogy a váltók peresítése óhatatlanul a kisbirtokocskák, féltett lakóházak árverését eredményezheti, ez pedig olyan anyagi és erkölcsi csőddel jár, amelyből ügyvédi becsületét és tiszteletdíjait is nehezen mentheti ki.

Tehát a népművészet iránti vonzódás – koronként – ideológiai álláspont is, de legalábbis ilyen indítékú, hogy mást ne mondjak, a mai negyven évesek lelkében a népi iránti szeretetet jobbára azok a tanárok, tanítók ültették el, akik másképp politizálni nem tudtak...

Mert tulajdonképpen a zsarnoki hatalom struktúrájáról, örökös és örökletes bűneiről van szó, arról, hogy meddig terjed a hűség és a kötelesség, s mire lehetne képes a hit. Az emberségről az embertelenségben.

A műfordítás-tudomány egyik kitűnő szaktekintélye Jiri Levy, akinek a cseh eredetiből fordított könyve Die literarische Ubersetzung (Az irodalmi fordítás) címen 1969-ben jelent meg a Majna-Frankfurt-i Athaenaum kiadónál, nem kevesebb, mint negyven műfordítás-elméleti művet jelöl meg bibliográfiájában...