A HÉT50

Én két szomorú színdarabját olvastam, mindkettő arról szól, hogyan kényszerülnek eladni magukat jobb sorsra érdemes NewYork-i művészek, s hogy az adás-vételi szerződés árán hogyan vesztenek el mindent: szerelmet, maradék reményt, megtartó boldogságot.

A romániai magyar irodalmat azonban nem csak innen ismerem. Olvasom a romániai magyar folyóiratokat, és főként a fiatalok könyveit. Meg aztán sok romániai magyar író személyes ismerősöm, többen közülük jóbarátaim.

Az elején azért csábított az ipar, mert ki akartam próbálni a tudásomat. Aztán nem tudtam megválni tőle, mert rájöttem, hogy a gyakorlat rengeteg ötletet sugall. Ma tisztán látom, hogy a legzseniálisabb találmány az, amelyik a legkorszerűbb ipar leghomályosabb kérdéseire válaszol.

Ami a dohányzást illeti, bármennyire is népszerűtlen egy ilven javaslat a dohányosok körében: ajánlatos leszokni róla. Gondoljunk csak arra, hogy dohányzóknál hetven százalékkal nagyobb az infarktusok száma, mint nem dohányzóknál!

Ha azt mondom: mint egy virág, olyan vagy (Du bist wie eine Blume – Heine), ezzel eleve kizártam a versből a lehetőséget, hogy a szeretett kedves ne virághoz, hanem akármi máshoz legyen hasonlatos, s ez (Heine közismert verse jól szemlélteti) irányt szab a további asszociációknak is.

M. Kijowicz Az út című, nagyon egyszerű technikájú rajzfilmje tetszett a legjobban. A hosszú úton tipegő emberke előtt hirtelen kétfelé válik az út: merre menjen? Mivel nem tud választani, kínjában maga is kétfelé oszlik: balra-jobbra egy-egy félemberke folytatja útját. Idő múltán az utak újra egymásba torkollnak. Csakhogy az emberke két fele már nem illik össze: elváltoztak, s csak nagyon nehezen képesek újra egész emberré egyesülni.

Wystan Hugh Auden (sz. 1907) régi ismerősöm, verseiből már jó tíz évvel ezelőtt lefordítottam néhányat, amitől a költő nyilván nem vált ismertté nálunk felé, de nem is erről van szó. Auden ugyanis van annyira jó költő, hogy már Szabó Lőrinc is felfigyelt rá verseit fordítván.

Ha Benes metszeteiről Kafka jutott eszünkben, a Piros Frankenstein című Maurits-albumot bevezető Oto Bihalji-Merin joggal emlegeti Beckettet: „A megfestett és megrajzolt figurák a becketti színpad sorskérdésének ábrázolói.”