Beke György: Koós Ferenc – novellahős

. A novella a többi között ezért is érdemes figyelmünkre: lám, a távlat helyezi be igazán – az irodalmi alkotásokban – méltó helyükre, jelentőségükbe a résztvevők által néha másként látott, másként megítélt eseményeket.

Ágoston Hugó: Pályázatunkról a munkatárs

Egyre több a munkatársunk, s egyre színesebbek a pályázatra érkező anyagok. Ez pedig kétséget kizáróan a hazai magyar nyelvű tudományismertetés meghonosításának, műfaji spektruma kialakulásának jó haladását jelenti.

Csíki László: Magánszám

Ebben már benne van az intellektuális mutatvány fogalma is. Mert Panek nem novella- (még kevésbé élet-) helyzeteket teremt, hanem alapállást keres, akár az artista, hogy elvégezze a mutatványt. Magánszám a Paneké. Líra.

Méliusz József: A sarokba állítom magamat

A nyelv nem mellékes külső forma, nem felszín, külszín, héj vagy ringy-rongy ruhadarab, hanem szellemi, emberi, társadalmi és személyes meghatározó lényeg, mert közösségi és egyéni létforma, meghatározó létfeltétel.

Gálfalvi Zsolt: Az irodalomtörténet időszerűsége

Jordáky Lajos Kovács Katona Jenőről készülő monográfiájának bevezető fejezete a romániai magyar irodalom Korunk-körének egyik sokat – és joggal – emlegetett, de kevésbé elemzett, a fasiszták által meggyilkolt írójára irányítja figyelmünket.

Nagy G. Károly: Megdönthető-e a relativitáselmélet?

Nagy G. Károly: Megdönthető-e a relativitáselmélet?
Minél nagyobb az időtávlat, annál egyöntetűbbé válik a felfogás, ami szerint az elmélet: a legnagyobb szellemi alkotások egyike. Éppen ez a tulajdonsága képesítette arra, hogy a századok óta kipróbált. Newton által megalapított klasszikus fizikát fundamentumaiban megrázkódtassa. De nem döntötte meg!

Zörgő Benjámin: A majom, a bot és az ember

A bot a maga egyszerűségénél és nagyszerű fizikai tulajdonságainál fogva millió éveken át volt hűséges segítőtársa az embernek. Segítségével az ember megnövelte karjának hatósugarát és megsokszorozta cselekvésének hatóerejét.

Gálfalvi Zsolt: Történetiség és irodalomtörténet I.-II.

Az akaratlan megfeledkezés az irodalmi fejlődés eleven folyamatát, az állandó megújulásból kialakuló folytonosságot, az új és a régi harcának dialektikáját, sokszínűségét és bonyolultságát egyszerűsíti le, szegényíti el megengedhetetlen módon.