A HÉT50

Érdekes egyébként, hogy a New York-i múzeumban kiállított legteljesebb csontváz kipreparálásán, konzerválásán és összeállításán nem kevesebb mint nyolc évig dolgoztak a preparátorok, a legjobb szakemberek tudományos irányítása mellett.

Az aktinidák magjában az ötmilliárd évvel ezelőtt végbement szupernóva-robbanások energiája koncentrálódott; korunk tudósai új Prométheuszként fölszabadították ezt az égi tüzet, remélhetőleg végérvényesen az emberiség hasznára.

Mit akar tőlünk ez az idegen tudat? Rá akar kényszeríteni arra, hogy meglássunk, felismerjünk olyan összefüggéseket a valóság kiragadott darabjai között, amelyeket előzőleg ő állapított meg, ő ismert fel.

Nagy botrány volt, a színművészek szövetsége tiltakozott, de a szentségtörő Learrel végigjátszottuk a szezont. A legnagyobb felháborodást az keltette, hogy ugyanaz a színész játszotta Cordéliát és a Bolondot, vagyis Cordélia álruhában visszatért apja mellé.

Kemény Jánost nemrég temették, az Olton fennebb, a Maros mentén. Amikor ő 1937 tavaszán Temesváron írói s jólnevelt felolvasást tartott, nálam szállt meg, kis manzárdlakásomban; egy penetráns, sziguranca-ügynökösködés gyanújától körüllengett revolverlapban pedig azt írták rólam: az úri kommenista...

Bízom benne, hogy miután a munka nehezebb részén túl vannak, nem fogják az időt és a fáradságot sajnálni attól, hogy tökéletesített formában vigyék ismét az olvasó elé ezt a hasznos könyvet, amely arra hivatott, hogy a hazai magyar irodalom utolsó negyed évszázadát összefoglalja, megértesse irodalmunk mai eredményeit és fejlődési távlatait.

Mintegy kétszáz oldalon a tárgyszerű irodalomtörténeti és kritikai elemzés eszközeivel szükséges demitizálási szertartásnak vagyunk tanúi, az Europe szerzői ugyanis Kafkát íróként szemlélik.

Túlságosan fáradt és keserű vagyok ahhoz, hogy új hitet keressek egy olyan világban, ahol minden kiáltásomra csak a saját kétségbeesésem visszhangja válaszolt. Megértettem, hogy csak a nagyon erős emberek engedhetik meg maguknak a gondolkodás kéjét. Veszedelmes kísérlet uram, óva intem tőle. Én túlságosan érzékenynek bizonyultam.

A Szerelmi történet figyelmesebb, nem eleve elutasító olvasásakor nagyfokú tömörség és kohézió tűnik szemünkbe; ennek alapja az elbeszélt és elbeszélő idő itt megvalósuló sajátos viszonya.