A HÉT50

M. Kijowicz Az út című, nagyon egyszerű technikájú rajzfilmje tetszett a legjobban. A hosszú úton tipegő emberke előtt hirtelen kétfelé válik az út: merre menjen? Mivel nem tud választani, kínjában maga is kétfelé oszlik: balra-jobbra egy-egy félemberke folytatja útját. Idő múltán az utak újra egymásba torkollnak. Csakhogy az emberke két fele már nem illik össze: elváltoztak, s csak nagyon nehezen képesek újra egész emberré egyesülni.

Wystan Hugh Auden (sz. 1907) régi ismerősöm, verseiből már jó tíz évvel ezelőtt lefordítottam néhányat, amitől a költő nyilván nem vált ismertté nálunk felé, de nem is erről van szó. Auden ugyanis van annyira jó költő, hogy már Szabó Lőrinc is felfigyelt rá verseit fordítván.

Ha Benes metszeteiről Kafka jutott eszünkben, a Piros Frankenstein című Maurits-albumot bevezető Oto Bihalji-Merin joggal emlegeti Beckettet: „A megfestett és megrajzolt figurák a becketti színpad sorskérdésének ábrázolói.”

Paul Drumaru sehova egy szót be nem toldott, sehonnan egy szót el nem vett; a ritmus is ugyanaz maradt; ez a szakmai becsvágy és ez a költői érzékenység lehetővé teszi, hogy olyan betéteket is pontosan közvetítsen, amelyek elütnek a regény alapszövegétől vagy kiemelkednek onnan másfajta fogantatásukkal.

A könyvkiadás szabadsága egyik ismérve a társadalmi alakulatok történelmileg haladó vagy reakciós jellegének. A humanista gondolat szabadságáért folytatott viszontagságos, de nagy távlatban sikeresnek bizonyuló harc a könyv történetének egyik legmegindítóbb és legfelemelőbb fejezete.

Sontag szerint a művészet nem kommentálja a világot, hanem a világ lényegi mozzanatainak szellemileg tárgyiasuló formája, így hát nincs szüksége a kommentárra. Ezért írja szellemesen: „Korunk művészete zajosan esdekli a csöndet.”