A HÉT50

égi, gazdag, szakszerűen rendezett, gondozott és a tudományos dokumentáció számára hozzáférhetővé tett gyűjteményei révén az Erdélyi Néprajzi Múzeum fontos szerepet tölt be az oszthatatlan néprajztudomány kutatómunkájában.

Én két szomorú színdarabját olvastam, mindkettő arról szól, hogyan kényszerülnek eladni magukat jobb sorsra érdemes NewYork-i művészek, s hogy az adás-vételi szerződés árán hogyan vesztenek el mindent: szerelmet, maradék reményt, megtartó boldogságot.

A romániai magyar irodalmat azonban nem csak innen ismerem. Olvasom a romániai magyar folyóiratokat, és főként a fiatalok könyveit. Meg aztán sok romániai magyar író személyes ismerősöm, többen közülük jóbarátaim.

Az elején azért csábított az ipar, mert ki akartam próbálni a tudásomat. Aztán nem tudtam megválni tőle, mert rájöttem, hogy a gyakorlat rengeteg ötletet sugall. Ma tisztán látom, hogy a legzseniálisabb találmány az, amelyik a legkorszerűbb ipar leghomályosabb kérdéseire válaszol.

Túlzás volna azt állítani, hogy a Fórum 1968-as regénypályázatára megszülettek azok a művek, melyek egyszerre minden hiányt pótolhatnak, de az is kétségtelen, hogy – a XIX. századi realista regényhagyománytól a legvakmerőbben eltérő formai megoldások ellenére – nem húzódnak már vissza a partikuláris személyiség szűkebb problémakörébe.

A legrégibb mass médium, a könyv, az újabb és legújabb mass médiumok társaságában, az ő látható és hallható szövegkörnyezetükben kell hogy utat törjön magának világviszonylatban a virtuális olvasók kilencven százaléka, a legfejlettebb országokban is a lehetséges olvasók jó ötven százaléka felé.

László Dezső lakásán találkoztam ott a temetés után Puskás Istvánnal újra. S tapasztaltam, hogy január elején írt cikkeim foglalkoztatják ám azokat is, akik ellen íródtak, bár úgy tesznek, mintha nem róluk volna szó. Pontosan úgy, ahogyan Füzi mondta volt. Úgy tett Puskás is.

Eszembe jutnak azok a csodálatos emberek, akiket naponta láttam itt: szerkesztőség, klub, otthon, olvasóterem, irodalmi és politikai viták rendkívüli színtere volt részükre a kávéház. Legtöbbje szép, szalagos koszorúk alatt, rezesbandával tért nyugovóra a házsongárdi gesztenyefák tövébe.

Mondanom sem kell, nagyon is egyetértettem az okos trafikossal. Arra valóban nem számíthattam, hogy a riport hatása alatt a kormány kevesebb tiszteletet érez majd a patriarcha iránt, s lemond kívánsága teljesítéséről...

Egyik tudomány területén sem olyan természetes az ismeretterjesztés műfaji és stíluskövetelményeinek számonkérése, mint éppen a nyelvtudományban. Ez a követelmény nyilvánvalóan ismét többletigényt jelez nyelvészeinkkel szemben.