Kántor Lajos: Elapad a Forrás?

Szomorú dolog volna, ha a tegnapi Forrás-szerzők (nagyrészt már szerkesztőkként, „pozícióban”) nem ismernék fel a staféta szépségét, s inkább a középmezőnyhöz felzárkózva, békésen kocognának a pályán.

Marosi Péter: Stancu

Zaharia Stancunak az első, más nyelvre lefordított szövegét, egy versét, az Erdélyi Helikon tette közzé 1934-ben. A vers magyar köntösének megalkotója, magyar líraiságának teremtője pedig nem volt más, mint József Attila! Gyönyörű véletlen.

Szilágyi Júlia: Két üzenet a hontalanok honából

„Úgy lökdössük ide-oda a fogalmakat, mintha zörgő, üres dióhéjak lennének. Így lehetséges az is, hogy például hazáról beszélünk – most, amikor az emberek életének gyökerei réges-rég kiszakadtak már mindenféle földből.”

Beke György: A „Tőzsér-posta” fél éve

Öt hetet Erdélyben töltöttem, pontosabban Erdély „fővárosában”: Kolozsváron. Kallós Zoltán folklorista barátja vagyok, nála laktam, s ő nagy segítséget nyújtott nekem abban, hogy jól megtanulhassak magyarul.

Mikó Imre: Lantom, kardom tied, oh, szabadság!

Vahot Imre azt jegyezte meg róla, hogy húzás vagy javítás alig volt látható műveiben. Ezt az állítást teljesen igazolja e költemény, melyet – mint atyámtól később sokszor hallottam elbeszélni – alig 20 vagy 25 perc alatt írt. Az erdélyi hadsereg a címe...

Szász János: Ezt olvastam 55

Realizmuson mi már korántsem stílust, módszert, formanyelvet értünk, hanem alkotóhűséget a valósághoz, a humánum közegéhez. A valóság költészetét. A változó valóságét, amit a változó költészet fejezhet ki.

Nagy G. Károly: Jelenünkben fogamzik a jövőnk

A józan ész egyetlen extrém pólussal sem azonosul. A jövőben a Föld nem változik át sem paradicsommá, sem sivataggá. Itt is minden az embereken múlik, s főleg azon, hogy milyen mértékben járnak sikerrel az új technológiák kifejlesztésében...

Horváth Andor: „…és semmi sem tisztáztatott”

Egyik drámájához írott utószavában Montherlant maga is elismeri az életművén végighúzódó kettősséget. Vallásos (sőt janzenista) és profán vonulatról beszél, lényegében a reneszánsz életöröm és a corneille-i nagyság ellentéte ez.