A HÉT50

Láng A gólyakalifát Babits pályája első szakaszának zárókövéül fogja fel, s miközben igen alaposan és meggyőzően kimutatta élményazonosságát a fiatalkori versek világával, leszögezi: e kettősségélmény a regényben már kiegészül az értékelés mozzanatával...

A Sipos-hagyaték mindenestől jól elfér egy vaskosabb kötetben. De az írásos örökséghez még feltétlenül hozzászámítandó korán kettétört életének példája is. Ez a teljesítmény kiegészítő része. Alkotás és sors bonthatatlan egysége őrzi emlékét.

A felvett jegyzőkönyv, amelyet aláíratott velem, a hivatalos mondatokon kívül lényegében azt tartalmazta, hogy a cikkben foglaltakat „toate lumea” tudja, beszéli és tanúsítja... Többre a sajtóperről sem emlékszem.

Addig még hátra van néhány felejthetetlen fejtegetés: „A csoda mindig pillanat műve, nem felidézhető, hanem rendszerint váratlan pillanatban történik, és olyanokkal, akik legkevésbé számítanak rá.” Kész csoda, hogy rájött!

Minden irányban falba ütközik ma a Duna-medence írója, hogyha csupán nemzeti önkörösségben próbálja meglelni szerepének, hivatásérzetének értelmét. A romániai irodalom, az itteni művészetek s azoknak eredményei épp ezért oly vonzóan izgalmasak a jugoszláviai író számára...

Korondon a kerámiagyárban annak idején szinte megvertek. A gyár akkori művezetője azt bizonygatta, hogy a dolgozók szájából vesszük ki a kenyeret azt követelvén, hogy művészit, hitelesen népit gyártsanak – mivel azt senki sem akarja vásárolni.

Jó félszázad múltán íme Ady vonzás és taszítás erőterében fölizzó szenvedélyei még mindig nem hunytak ki a rokon érzékenységű alkatokban, ott, ahol az élet még mindig, változott vetületben és mégis adysan „hazafiatlan“ bírálatot és elvágyódást követel a haza fiaitól.

Az első humanista opus, az első modern könyv már tükrözi az egész későbbi magyar irodalom legfőbb jellegzetességét: a gyakorlati harc szükségletei hozták létre, ahol nem a forma, hanem a mondanivaló világos, érthető megfogalmazása volt a döntő.

Pesti vendégeket vittem ifj. Sütő Bélához. Fia, Gábor, 16-17 éves kamasz, olyan hangsúllyal és hanghordozással mesélte a szöveget, mint Neamţon az idegeneket kalauzoló szerzetes, aki ki- és bejelentette, hogy az oltár Madonna-képét Pál apostol festette, 1900 évvel ezelőtt.

Az történt, hogy az idén új díjat létesítettek „kortárs kérdések”-nek szentelt művek megjutalmazására, s ezt a díjat egy katalógusnak ítélték oda (The Last Whole Earth Catalog; Access to Tools), amely nem egyéb, mint a földműveléshez és általában a földművelési életmódhoz szükséges munkaeszközök, tárgyak lajstroma, árjegyzékkel, egyben pedig a szállítócég címét is feltünteti.