Huszár Sándor: Lapszemle – vagy amit akarunk?

Barabás kolléga talán nem tudja, hogy voltak idők, amikor az efféle inszinuálásoknak terük volt. Persze amazok jobban is csinálták. Nem lehetett őket ilyen könnyen tetten érni. Az efféle ma már elsősorban elszigetelt és főleg szomorú jelenség.

Halász Anna: Utólagos Karlovy Vary-ból

A mértéktelenség. A mindent akarás. Az a – nagyjából a reneszánsszal jobblétre szenderült – magatartás, amely nem szégyelli magát, és teli marokkal nyúl az élet sűrűjébe. Ők azok a kivételes személyek, akik nem fognak keveset, ha sokat markolnak.

Ágopcsa Marianna: Kérdések és válaszok a népművészetről

Ágopcsa Marianna: Kérdések és válaszok a népművészetről
Az anyagot nem szabad elrejteni, sem olyan formát rákényszeríteni, amely jellegével ellentétes, és előállítását fölöslegesen nehézkessé teszi. Arány, szín és vonalszépség az elemei ennek a művészetnek. A belső indulatokból, a szakmai kulturáltságból sajátos művészi világ ötvöződik itt egybe.

N. I.: Ki ölte meg García Lorcát?

Talán nemsokára kiderül, hogyan is ölték meg a nagy spanyol költőt. Lorca barátja ugyanis, akinek a házában a költőt letartóztatták, bejelentette, hogy közzéteszi a teljes igazságot. Ugyanakkor jelentkezett Ruíz Alonso, jobboldali katolikus is, aki bevallotta, hogy annak idején foglyul ejtette a költőt, és közölte, könyvet ír az ügyről.

Medgyesi Ákos: A sárkányeregetéstől a repülésig

Arra a kérdésre, hogy miért tűri, hogy nevét elhallgassák, Vuia abban az extraperszonális szellemben, amely csak az igazán nagy alkotókra jellemző, azt válaszolta: Miért fontos, hogy kicsoda csinált meg egy dolgot? A fontos az, hogy megvan.

Szász János: Ezt olvastam 52

Mondják, Babel a vörös lovashadsereg tűzhalálba ügető portyáin is magával vitte Stendhal műveit. Az Europe e különszámában Franz Hellens azt írja: „Ha nem is a legjobb, ő a legigazibb író.” Ki hát a legjobb?

Gálfalvi Zsolt: Írói szóval

Bálint Tibor, akinek joggal kiérdemelt prózaírói tekintélyét az elmúlt évadban a Sánta angyalok utcájának kivételes színpadi sikere öregbítette, az Utunk ez évi 29. számában Az emlékezet állandósága, avagy hagyomány és korszerűség címmel adott közre remek esszét.

Orbán János: Korunk és a betegségek

A neurózis nemcsak egyedi sorscsapás, hanem közösségi, társadalmi probléma is. Egyrészt, mert a neurotikusok nagy száma és a betegség hosszú lefolyása miatt sok a kiesett munkaóra, másrészt a neurotikusok túlnyomó része kivetíti elégedetlenségét. belső diszharmóniáját a környezetére.