A HÉT50

Kérdés, hogy lett-e volna „jobb“ író, legalábbis bizonyos esztétikai ideált jobban megközelítő író szóban forgó klasszikusunkból, ha már kezdetben elfordul az ő saját, egyedül neki rendelt múzsája hívásától, s megpróbál – tegyük fel például – Eötvös útjára lépni.

A május 2-án elindított seregek 1600. május 20-ra már Hotin vára alá érkeztek, majd néhány nap elmúltával Mihai már Iaşi-ban volt. Ekkor saját magát így titulálta: „én, Mihai vajda, Havasalföld, Erdély és Moldva ura”. Az egyesülés kiteljesítése a moldvai néptömegek támogatását élvezte.

Bălcescu valószínűleg nem tudott arról, hogy Aegidius Sadeler kiváló tanítványa, a majna-frankfurti Isaac Major (1576–1630), mesterét utánozva, Sadeler művének hatására (?), ugyancsak élethű, maradandó értékű művet (14,5x10 cm rézmetszet) alkotott a román nép történelmi eszményképpé magasztosult fiáról...

Molière-értelmezésük kulcsa az, amelyet Planchon próbált ki először a Georges Dandin-nel: hogy vállalják a vígjátéki figurák tragikumát. A kapitalizálódás elembertelenítő hatását elemzi A fösvény előadása, s az eredmény már-már strindbergien groteszk, abszurd és kegyetlen.

Ma már kevesen tudják, hogy Kolozsvárt, 1925-ben, a Lepage Könyvkereskedés és Könyvkiadóvállalat gondozásában Ex-Libris címmel folyóirat indult, amely – recenziók, cikkek, könyvjegyzékek és reklámfüzetek útján – a hazai és külföldi kiadói termésről tájékoztatta az olvasókat.

Romániai magyar költők olvastak föl román fordításaikból. És román költők magyar vagy német költőtársaik verseiből készült fordításai hangzottak el. Két folk-együttes román, magyar és német dalokat énekelt. A magyar folk-együttes román dalt is előadott, a német magyart is…

Ilyen emberekről, ilyen körülményekről, ilyen problémákról lesz szó A Hétben több számon át, kedves olvasó. Olyan emberekről, akik a vidéki lét örök talaján állanak helyt, akiknek ott kell helytállniuk. Olyan emberek ők, akiket szeretünk, tisztelünk, akiket segítenünk kell.

Az általunk ismert első Mihai és Jacobinus által aláírt oklevél Gyulafehérváron 1599. november 15-én kelt. A latin nyelvű okirat tárgya Sennyei Miklós beiktatása Chiroch, Fenyő, Achova, Pojan, Lazura, Pestor és Egethaza falvak birtokába...

Kétszer is megnéztem a Bulandra Színházban Liviu Ciulei új rendezésében az Éjjeli menedékhelyet. Elámultam Gorkij szövegének frisseségén. Mennyi humor! — talán ez lepett meg leginkább. S hogy e humor fényében mily döbbenetes körvonalakat kap a tragédia.

Kádár János emlékező írásából épp az emlékek ereje és spontaneitása hiányzik – s ez az említett műfaji és stílusbeli következményekkel jár. Így lesznek a fejezetek néha sikerülten (Utolsó pillangók), de többször sikerületlenül lirizált riportok.